A hétvégét egy lelkigyakorlaton töltöttem – nagyhét előtt, tökéletes időzítéssel –, és az itt megélt millió gondolat és lelki élmény közül kettőt hoznék most elétek. Figyeltek?
Kategória
Blog
Hetek óta tart a nagyböjt, már elhagytuk virágvasárnapot is, pörögnek a hétköznapok, rohan az idő. Egy hét múlva hirtelen azon kaphatjuk majd magunkat, hogy elmúlt húsvét is – és megszeppenve vagy megszokásból ünnepeljük majd Jézus feltámadását, anélkül, hogy átéreztük volna halálának fájdalmát.
Pénteken a Lengyel Intézet szervezésében az Uránia moziban levetítették Antoni Krauze Smolensk című filmét. A rendező jelenlétében történő vetítés újra felelevenítette a 2010. április 10-én történteket. A modern kori Lengyelország legsúlyosabb légi szerencsétlenségében (merényletében), a lengyel államfő Lech Kaczyński és felesége hunyt el, valamint az ország politikai és katonai vezetésének magas rangú tagjai is meghaltak.
Virágvasárnap este, a szentmise után még a plébánián maradtam néhány ministráns barátommal, akikkel a hosszú, szolgálattal teli nap után jól esett kicsit beszélgetni, viccelődni, lazítani. Aztán hazaérve bekapcsoltam egy híradót…
Jézus bevonul Jeruzsálembe, a tömeg ünnepli. Ismerjük a történetet, előre látjuk a sokaságot, ahogy pár nap múlva keresztre küldi Őt. Ennél azonban többet jelenthet számunkra Virágvasárnap. Az igében egy olyan gesztusról is olvashatunk a bevonulással kapcsolatban, ami ma is kérdések, kihívás elé állít minket. Mi a helyzet a ruhánkkal?
„Ha nem bocsátasz meg annak, aki vétkezett ellened, akinek számon tartod az adósságát, akire haragszol, akkor neked sem bocsátott meg Isten. Ha nincs következménye az életedben annak, hogy vetted a bűnbocsánatot, a kegyelmet, akkor Isten visszaveszi azt tőled.”
Holnap Virágvasárnap, hamarosan befordulunk idén is a böjt célegyenesébe, itt a Nagyhét!
Sokszor émelygek a buszon, ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Egy egyszerű, gyakorlatias tanács váratlanul megmutatta nekem ezen a kellemetlenségen keresztül, mit jelent az ima a hétköznapokban.