2017. 02. 26.

Neveljek vagy nevessek? [Apa-Fia 15. rész]

Múltkor, amikor a Fiam mást akart mint én, bevillant: ez most nevelés, vagy hatalom gyakorlás? Neveljek, vagy nevessek, hogy a fiam ne vessen meg? Izgalmas döntéshelyzetek a korlátlan relativitás korszakában. [AFB 15. rész]

Vigyázz, a Fiam harap!


Igen, talán meglepő, de a nevelés már aktuális kérdés nálunk. Főleg, mióta három foga van fiunknak. Új szokása, hogy egyre bátrabban, és egyre váratlanabb helyzetekben, jégmadári gyorsasággal bukik rá az emberek karjára és harap bele egy jóízűt. Nem tőlem tanulta az biztos, a Twilightból is csak egy részt néztem meg, azt is nélküle… Már ezerszer mondtuk, hogy NEM, meg azt is hogy NEEEEM, mégis újra és újra lecsap a gyilkos hármas. Nevethetnénk is rajta, hogy milyen zsivány, de inkább megpróbáljuk leszoktatni róla. Megnevelhetnétek, amíg nem késő?!

 

Húzd, ki tudja meddig 20/6


Valami hasonló szituáció harapódzott el úgy, hogy kijött belőlem a De akkor is az lesz, amit én mondtam! – című jelenet. Furán éreztem magam, mert egyrészt jogosnak éreztem a közbeavatkozást, másrészt mégis bevillant: Hogy is van ez pontosan?

Hol van a nevelés és az akarat érvényesítés (még keményebben a hatalom gyakorlás) határa?

Oly szent akarat…
Akkor is ha te mást gondolsz, akkor is …, mert most nincs idő megmagyarázni, legyen meg az Én akaratom. Most még egyszerű, mert csak fogom és odébb teszem a gyereket, tovább tolom a babakocsit, vagy erővel kiveszem a kezéből az éles kést és kész. És persze tök logikus, hogy így cselekszem, de van-e ennél jobb, bölcsebb lehetőség?

 

Mi a nevelés?
Nem végeztem pszichológiát, talán cserkész vezetőképzőben lejegyeztük mi a nevelés pontos definíciója, én mindenesetre nem tudom; de elkezdtem rajta gondolkodni. Fiunkban már ott van egyre több, sőt rengeteg önállósági kísérlet, és önálló gondolat: jóra és néha csibészségre is.

A nevelésről nekem mindig az “ezt nem szabad, azt nem szabad” dolgok jutnak eszembe, pedig hiszem, hogy létezik egy 2.0-ás verzió is.

A nevelés számomra útmutatás. Mi akik régebb óta vagyunk fiatalok “KRESZ” táblákat helyezünk az út szélére. Ideiglenes vagy végleges(nek hitt) útlezárásokat készítünk, úteleágaútelágazásoknál irányjelző táblákat helyezünk el.
Valahogy úgy tudom elképzelni (remélni), hogy fiam önállósági képességével arányosan kell majd egyre kevesebb táblát, fekvő rendőrt kitenni, pozitívan mondva: idővel majd ő is képes lesz az önálló tábla kezelésre.

 

Sakkjátszma
Azt már most látom, hogy a nevelés időigényesebb történet, mert van benne partnerség, és bizalom építés. A nevelésben benne van a hosszútávú gondolkodás, az alaposság. A nevelésben ott van a magyarázat és az indoklás, a szándék, hogy fiam megértse az iránymutatás indokoltságát. A nevelésben az is benne van, hogy meg kell értenem, miért harapdál fiunk minket, mit akar ezzel kifejezni? (Ajjaj, már látom a jó kis kommenteket magam előtt: “Nem adunk neki eleget enni.” Nincs elég játéka” Nincs eleget a Zapjával”…J)
Az akaratban pedig csak a rövid cél lebeg szemünk előtt: a tűzoltás szükségessége, ami ugyanúgy lehet éppenséggel jogos, mint nem. Mégis jobb, ha a nevelésre jut több időnk, mint a gyors rögtönzésekre.

Üvegplafon
A korlátlan relativitást sugallja most felénk a világ, és ebben a térerőben nehéz nekünk Apáknak egy járható, lehetőleg minél inkább cikk-cakk mentes egyenes utat mutatni. Nehéz egyszerre nevelni és megtartani a bizalmat.

De Isten segítségével, és egy jó feleséggel / édesanyával közösen semmi sem lehetetlen.

 

Mennyei Atyánk, segíts minket Apákat, hogy a Te utadon tudjuk vezetni fiainkat.
Pásztorok pásztora, taníts meg minket feléd terelni fiainkat.
Ámen.

Borítókép - Fotó: 015 04 AFB LG
Apa - Fia Blog
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás