Ahogy ígértem, folytatódik a cikksorozat, aminek segítségével azt próbáljuk feltárni, hogy mi lehet az oka a homoszexualitás kialakulásának. A mai cikk a triádikus családról szól. (Előző két részt megtalálod itt és itt.)
A triádikus család
Erre a családra jellemző a minimális intimitás. Az apa általában távolságot tart az anyától. A házasságra jellemző az érzelmi kapcsolatok hiánya. Sok esetben az apa azért nem száll szembe az anyával, mert akkor „felzaklatja”. Ehelyett átengedi a feleségének az érzékeny és kapcsolatra vágyó fiút. Az anya pedig ennek a fiúnak szenteli magát, akit irányítani és alakítani tud. Amikor a házaspár vitatkozik, a fiú az anyja mellé áll, és az ő sérelmével és haragjával azonosítja magát. (Ritka eset, hogy az anya a hideg és a távolságtartó – ez legtöbbször azoknál a homoszexuálisoknál fordul elő, akiknél a hajlam a nemi identifikációt követően alakul ki.)
A klasszikus triádikus családrendszer:
hirdetés- anya: érzelmileg túlzottan bevonódó, domináns, erős személyiség, aki túlzottan részt vesz a gyermeke életében – ebből a viszonyból rendszerint ki van zárva az apa. Az anya számára a fiú „lelki társ”, „bizalmas”. Gyakran beavatja a fiút a saját érzelmi igényeibe, az apával szembeni állandó elégedetlenségébe. Az ő kritikája alapozza meg, hogy a fiú negatív képet alakítson ki a férfiakról, a férfiasságról. (Pl. amikor nincs otthon az apa, gyakran felsóhajt, hogy “Apád is megéri a pénzét!”, vagy “Na, férfiak!”) A férfiasság a fiú számára kezd rejtélyesnek tűnni, „másnak”, mint én vagyok. Ráadásul az anya a jó fiút díjazza, az elevent, a rosszcsontot nem.
- apa: vagy hiányzik a családból (pl. válás miatt), vagy nyugodt, visszahúzódó, kritikus vagy közönyös, érzelmileg visszafogott vagy ellenséges – ennek eredménye, hogy a fiú nem érzi őt biztonságot adónak, nem tud vele azonosulni, hozzáférhetetlennek érzékeli. A kapcsolat vele minimális, vagy nem létezik, de mindenképp a bizalom hiánya jellemzi. Apa és fia kerülik a személyes kitárulkozást. Gyakran, ha az apa felismeri, hogy különleges kapcsolat van anya és fia között, rendszerint rossz néven veszi, és még jobban visszahúzódik. Erre a fiú még inkább benne reked a „mama bizalmasa” szerepben, amit most már mint elégtételt él meg az apa magatartásáért.
- fiú: gyakran félénk lelkialkatú, érzékeny, bátortalan, befelé forduló, művészi hajlamú, élénk képzeletű. A többi fiúnál általában intuitívabb, verbálisan fejlettebb, finomabb, perfekcionistább. (Ezek a tulajdonságok egyébként gyakran jellemzőek a felnőtt homoszexuális beállítottságú férfiakra, sőt nem egyszer ezek által lehetnek nagyon sikeresek. Művészek, előadók, színészek stb.)
Mi a helyzet az idősebb fiútestvérrel? Általános tapasztalat, hogy ha van idősebb fiútestvér, akkor attól a homoszexuális hajlamú fiú fél, és a kapcsolatuk ellenséges. Gyakran a prehomoszexuális fiú őt megfélemlítő zsarnoknak látja, akár ő lehet a család rosszfiúja, míg a prehomoszexuális fiú a „jófiú”, vagy a báty lehet a nagy nyerő, akinek minden könnyen megy. A meleg hajlamú fiú nem kap a bátyjától támogatást és bátorítást. (Léteznek esetek, amikor jó a kapcsolat a két testvér között, de a báty mégsem tudja megvédeni a homoszexuális fiút az anyától.)
Az apától érzett távolság, és az anyával való kapcsolat, ami megakadályozza, hogy megszerezze a férfiasságot vezet el a homoszexualitáshoz. A fiú elkezd rajongani saját identitásának azért a lényegi részéért, amelyet nem tudott kiharcolni magának. Valahol kívül fogja azt keresni, egy másik férfi alakjában, aki irányában erős, romantikus vágyat érez. Ezek a vágyak kapnak a pubertás korában erotikus színezetet.
„Tudom, hogy bizonyos szinten anyám szeret engem, de meggátol abban, hogy önmagam legyek.” – egy kliens
Természetesen még nincs vége, nemsokára érkezünk a nárcisztikus család jellemzőivel.
Hodász András
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás