Tízezren a 777-ért kampány
Blog, Hodász András

Beszéljünk nyíltan a homoszexualitásról! (1. rész)

A hétfői 777Offline-on merült föl komolyabban a homoszexualitás kérdése, ezért arra gondoltam, hogy írok egy rövid összefoglalót a témáról, hátha segítségére lehetek azoknak, akiket akár személyesen, akár áttételesen érint a téma. Ebben a cikksorozatban arra keresem a választ, hogy pontosan mi is a homoszexualitás, hogyan alakul ki, és főképp: mi a megfelelő keresztény válasz.

„A probléma nem az énekléseddel van, hanem azzal, ahogy lélegzel.” – egy énektanár

A közhiedelemmel ellentétben homoszexualitás tágabb probléma, összetett lelki sérülés, amelynek az azonos neműek iránti vonzódás csupán egy kis része, mintegy a jéghegy csúcsa. Ebben a cikkben megpróbálok néhány szempontot leírni a jelenség mélyebb megértéséhez. Tisztában vagyok azzal, hogy ez érzékeny témának számít, ezért rögtön az elején fontosnak tartom leírni, hogy jelen cikk magát a homoszexuális jelenséget kívánja vizsgálni, anélkül, hogy ítéletet mondana az ilyen hajlammal rendelkező emberekről. Fontos tudni azt is, hogy jelenleg a pszichológusok között nincs konszenzus a homoszexualitás gyógyíthatóságával kapcsolatban, azonban a következőkben leírtak egy amerikai pszichiáter – Joseph J. Nicolosi – több, mint harmincéves terápiás tapasztalatain alapulnak.

A leggyakrabban felmerülő kérdésről: vajon létezik a genetikai meghatározottság?

Nincs hitelesen bizonyítva, hogy a homoszexualitás egyedül és kizárólagosan biológiai, eleve meghatározott adottság, mintegy genetikus tulajdonság lenne. Valószínűsíthető azonban, hogy biológiai hajlam létezik, abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy minden viselkedésnek, így a lelki alkatnak is, van biológiai alapja is (gének, prenatális hormonális hatások stb.). Az ember összetett testi-szellemi-lelki lény, amely összetevők hatással vannak egymásra. A biológia csak egy a számos hatás közül, amely alakítja a nemi identitást és a szexuális irányultságot. Ez alapján valóban lehetséges, hogy néhány gyermeknek veleszületett hajlama van a homoszexualitásra abban az értelemben, ahogy a lelkialkatunknak van velünk született és a családi környezet hatására kialakult összetevője. (Ezt bizonyítja, hogy az a családi légkör, amely az egyik fiút homoszexuálissá teszi, a másikat egyáltalán nem.) Sok olyan adottság velünk született, mint pl. a hirtelen harag, a hajlam az elhízásra, alkoholizmusra, rövidlátásra, figyelemhiányos zavarra. Az ilyen emberek ilyennek születtek, de nem így „rendeltettek”, azaz választhatnak más életet: megtanulhatnak bánni a haragjukkal, sportolhatnak, hogy ne hízzanak el, vigyázhatnak az alkohollal stb.

Fontos leszögeznünk azt is, hogy a hajlam nem azonos az előre meghatározottal, nem jelent elkerülhetetlenséget, emellett pusztán az, hogy valami veleszületett, még nem jelenti azt, hogy „normális”. (lásd: Down-szindróma stb.)

Betegség?

Nem ismerünk olyan egészséges fejlődési modellt, ami a homoszexualitás kialakulásához vezetne. Minden feltárt homoszexualitás mögött ott van a trauma, ami a gyermeket kibillentette a normális identitásfejlődésből.

A homoszexuális érzés összetevői: a legalapvetőbb a szégyen – kutatások szerint ez nem a társadalmi reakció következménye, hanem az az érzés, amivel kezdődött a homoszexualitás. Emellett: kötődésvesztés, magány, bizonytalanság, alkalmatlanságérzés, kisfiú egy felnőtt világban, tehetetlenség érzés, az az érzés, hogy manipuláció és kontroll áldozatává vált. A páciensek arról számolnak be, hogy reményvesztetten viszonyulnak az élethez, és bizalmatlanok a kapcsolataikban. Emellett úgy érzik, hogy nem részei a felnőtt férfiak klubjának. Ezek a negatív érzések felkeltik a vágyat, hogy az önértékelést helyrehozza, ebből fakad az erotikus kötődés – ami azonosulási vágy. „Eggyé válás”.

Az azonos neműekhez vonzódó férfiak között gyakran találunk érzékeny, érzelmes, szorosan kötődő, művészi beállítottságú lelkialkatot. Arról számolnak be, hogy már korán „másnak” érezték magukat a többi fiúhoz képest. Szüleik (apjuk) arról számol be, hogy úgy tűnt nekik, hogy ez a fiú visszautasítja őket.

Létezik terápia?

„Ne dőljön be a melegpropagandának! Válassza azt, amit a szíve és az esze valóban diktál! Ez az élet sohasem lehet hiteles! Ha ön a változás útján jár, ne álljon meg, ne adja fel! Ez minden másnál, amit valaha is tettem a kiélés őrült napjaiban, jóval több örömet ad!” Egy páciens válasza arra, hogy mit mondana azoknak, akik a homoszexualitással küzdenek.

Igen, létezik. A terápia célja segíteni a pácienst a szégyen és a belső negatív érzések feldolgozásában, hogy az életét asszertív beállítódással élhesse. („Érzelemközpontú terápia”) Célja továbbá a pszichén belüli (intrapszcihés) konfliktusok és traumák csökkentése. A hiteles érzelmi reakciók megélése a jelen helyzetben, ezzel párhuzamosan a gyerekkorban begyakorolt érzelmi reakciók elhagyása.

A terápia tehát nem az összes homoszexuális kísértés eltávolítását célozza, hanem segíti a pácienst, hogy megtanulja kialakítani személyes és kapcsolati hitelességét azáltal, hogy visszakövetjük a gyermekkorban bejárt utakat, amelyek őt erre a szerencsétlen ösvényre vezették. A terápia eredménye: az azonos neműek iránti vonzódás feloldódása (nem pedig elnyomása!).

Mint minden betegségnél, itt is kulcskérdés, hogy minél korábban kezdődik a terápia (azaz minél kevésbé élte ki a homoszexuális hajlamait), annál nagyobb eredményesség várható.

A következő cikkben a kialakulását és a terápiáját fogom ismertetni.

Addig is olvasnivaló:

Joseph Nicolosi: A homoszexualitás megelőzése; Szégyen és kötődésvesztés

 

Hodász András

(másodközlés: Megjelent az Ösvény magazin 2017. Húsvéti számában)

3 hozzászólás

  • Válasz dominicus 2017. 04. 28. 11:43

    Köszönöm a cikket, hasznos volt.
    Sajnos van pár elírás/helyesírási hiba a cikkben, amit esetleg lehetne javítani:
    A vajon az nem valyon (egyik címsor), és a Down-szindrómát nem dawn szindrómának írjuk.

  • Válasz Pákozdi Imre 2017. 08. 19. 06:14

    A biológiai meghatározottság nem csak genetikait jelenthet. A férfi homoszexualitást sok szakember (többek között a Női agy, férfi ész brit szociológus-pszichológus szerzőpárja vagy a Szendi Gábor által idézettek) egy nagy, magzatkori, ösztrogén hormonzuhanyra vezetik vissza. Ennek oka a kismama jelentős frusztációja, esetleg ijedelme lehet. A női homoszexualitás bevett magyarázata pedig a mellékvese szokásostól eltérő működése. Kár, hogy Hodász atya ezekre nem tér ki.

  • Válasz törzsmókus 2018. 05. 08. 06:30

    > pusztán az, hogy valami veleszületett, még nem jelenti azt, hogy „normális”. (lásd: Down-szindróma stb.)

    A Down-szindrómás emberek normálisak.
    A kékszeműek, sőt a vakok is.