Fiatalos, lendületes, augusztusban szentelt jezsuita pap osztotta meg gondolatait a papságról és a szerzetesi hivatásról, a csendről és az emberségről. Kajtor Domonkos atyával beszélgettünk arról is, hogy a szenvedést hogyan lehet jó módon megélni. Őszinte és mély gondolatokat olvashattok az interjúban, amelyek egyszerre elgondolkodtatóak és sodróak.
Reggelente, ha nincs sok időd imádkozni, akkor itt van ez a szép ima, amely Pio atyától maradt fenn. Így májusban, a Szűzanya hónapjában különösen is aktuális, hogy már a nap kezdetén égi Édesanyánknak és általa Jézusnak ajánljuk a napunkat.
Hétfő este 47 fiatal érkezett meg egy közösségi vezetővel a Móricz Zsigmond körtérre, ahol a Szentlélek erejével tanúságot tettek az Atya szeretetéről és Jézus örömhíréről. Hogy kik ők, mit is csináltak pontosan, és miért fontos a misszió? A cikkből megtudhatjátok!
A Budai Irgalmasrendi Kórház körüli vita túlmutat egy intézmény döntésén: arról szól, hogyan viszonyulunk hithez, élethez és emberi méltósághoz. Jézus tanítása ma is kérdez – csak az a kérdés, meghalljuk-e.
Gulyás Zsófival beszélgettem, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem végzős hallgatója. Mesélt Isten gondviselérésől, könyvírásról és arról az útról míg az álomból valóság lesz. Hit, küzdelem és Isten szeretete szőtte át az útját, amely azt mondta neki, hogy ne féljen, mert emberhalász lesz belőle.
Fábry Kornél püspök atya volt a vendége a nemrégiben megrendezett székelyudvarhelyi ifjúsági estnek, ahol az imádság fajtáiról, fontosságáról és személyes élményeiről beszélt a fiataloknak. A rá jellemző humorral, tisztasággal és felkészültséggel mesélt. Őszintén ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el az alábbi sorokat, mert az imádság néha rögös útjához igazán sok segítséget nyújt a Szentlélek ezen gondolatok által is.
Jézus kiválasztott 12 férfit. Hála Istennek, ma már több százezer szolgál Neki. Természetesnek vehetjük, hogy ott állnak a templomban, akik nap mint nap segítik az Egyházat, segítenek a szentségek kiszolgáltatásában és terelgetnek minket is az üdvösség felé. Pedig minden nap ki kell mondaniuk az igent! Ők nem mások, mint a papok.
„Attól én még hívő vagyok, hogy nem járok templomba”. Sokszor hallott mondat, ami mindig visszacseng a fülembe, de nem tudok elmenni mellette szó nélkül.