A Budai Irgalmasrendi Kórház körüli vita túlmutat egy intézmény döntésén: arról szól, hogyan viszonyulunk hithez, élethez és emberi méltósághoz. Jézus tanítása ma is kérdez – csak az a kérdés, meghalljuk-e.

A Budai Irgalmasrendi Kórház körüli vita túlmutat egy intézmény döntésén: arról szól, hogyan viszonyulunk hithez, élethez és emberi méltósághoz. Jézus tanítása ma is kérdez – csak az a kérdés, meghalljuk-e.

Egy korábbi cikkben már írtunk az Irgalmas Jézus ábrázolásról, de íme néhány információ az ünnephez kapcsolódva és idézet Szent Fausztina nővér naplójából az Isteni Irgalmasság vasárnapján.

Az idei húsvét egyik nagy kegyelme, hogy megéreztem, Isten szabadon szeret! Az alábbi sorokat nagyon ajánlom mindenkinek, mert sokszor azt gondoljuk, hogy úgy is tudjuk ezt a sokat ismételt mondatot: Isten szeret. De a kérdés az, hogy valójában elér-e a szívünkig?! Felfogjuk a húsvét örömhírét, vagy még marad helye a régi félelmeknek?

Gulyás Zsófival beszélgettem, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem végzős hallgatója. Mesélt Isten gondviselérésől, könyvírásról és arról az útról míg az álomból valóság lesz. Hit, küzdelem és Isten szeretete szőtte át az útját, amely azt mondta neki, hogy ne féljen, mert emberhalász lesz belőle.

Fábry Kornél püspök atya volt a vendége a nemrégiben megrendezett székelyudvarhelyi ifjúsági estnek, ahol az imádság fajtáiról, fontosságáról és személyes élményeiről beszélt a fiataloknak. A rá jellemző humorral, tisztasággal és felkészültséggel mesélt. Őszintén ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el az alábbi sorokat, mert az imádság néha rögös útjához igazán sok segítséget nyújt a Szentlélek ezen gondolatok által is.

Február 14-e van, az ikonikus dátum, amire a szerelmesek készülnek, és amiről annyi kép kerül ki az Instára. Gondolkoznak, hogy mi legyen a meglepetés a másiknak, ajándékot készítenek, vagy vesznek és közös programot szerveznek. Pedig őszintén szólva nem tudom, ma miért kéne jobban kifejeznem a szeretetemet, mint egy átlagos szerdán. Na de milyen ajándékok után kéne vágyódnunk igazából?

Jézus kiválasztott 12 férfit. Hála Istennek, ma már több százezer szolgál Neki. Természetesnek vehetjük, hogy ott állnak a templomban, akik nap mint nap segítik az Egyházat, segítenek a szentségek kiszolgáltatásában és terelgetnek minket is az üdvösség felé. Pedig minden nap ki kell mondaniuk az igent! Ők nem mások, mint a papok.

Ha körbenézünk a világban, sajnos sokszor nem mondhatjuk azt, hogy a szerelmi kapcsolatok Istenre mutatnának. Vagy hogy úgy ábrázolnák a szerelmet a filmekben, könyvekben, ahogy az Úr megálmodta azt. Sajnos rengeteg esetben már csak eszközként tekintenek rá, és önző célokra használják fel, kihagyva belőle mindazt a jót, amelyet Isten ajándékként adott nekünk, és amivel segíthetnénk a másik embert az üdvössége felé. Ne higyjünk a világnak amelyik azt hangoztatja, hogy a másik ember eldobható!
