Apa - Fia, Blog

Family Guide – Rém, rendes család leszünk? [Apa – Fia 6. rész]

Én, Te, Ő…. ezek már mennek. Most jön a többes szám legizgalmasabb tétele a MI. Mi hárman egy család vagyunk. Rém (vagy) rendes család leszünk? [Apa – Fia 6. rész]

Reggeli ruteam munka
Mivel én vagyok a koránkelős, reggel 5-6 óra körül átveszem Feleségemtől a bébiőr stafétát. Enyém az ébredés első pillantása. Szerencsére többször kel boldogan, mint sírósan. Ilyenkor jókat bandázunk kettesben. Szokásunkká vált, hogy reggel egyből egy énekkel kezdek, mikor belépek hozzá. Nagyon kedves, ahogy lassan bebútolva felismeri a szokásos dalt,  majd engem is, és elkezd mosolyogni. Aztán jön a száraz hátúszás, sok rúgkapával. Vajon ez menekülés jele-e az apai ének elől, vagy a “Cserélj rajtam pelust minél gyorsabban!” –  kérés megfogalmazása? Majd kiderül, ha képes lesz járni…

A reggelizés is közös. Apa eszik, fia meg nézi hogyan készül a rántotta, és meglepi melegszendvics anyának. Bár néha még jobban leköti őt a zene, mint a #hagymaszalonna, de ez majd idővel javulni fog – gondolom. Örülök, hogy kialakult ez a szokásunk, élő, aktív kapcsolatban vagyunk egymással.

És csak halkan mondom, hogy lassan túl vagyok az ötvenedik pelenka cserén is, ami nálam csak a khaki ötven árnyalata projekt címet viseli.

Örömmel jelenthetem azt is, hogy beleszerettem a fürdetésbe. Ebben nagyon sokat segített, hogy fiunk már úgy igazi gyerekforma. Tartja magát, és sírva/mosolyogva/mozogva/kacagva reagál a cselekedeteinkre.

Családdá válunk
A 100 napos káoszkommandózás után kezdünk újjáéledni. Stabilizálódik az apa-fia és az apa-anya sőt a házastársi dimenzió is. Apránként tudunk hármas, azaz családi programokat is megvalósítani. Persze egy 4-5 hónapos gyerekkel nem lehet extra-mega-hiper közös programokat varázsolni. Egyszerű bézik programok jönnek szóba. Hármasban imádkozunk. Sétálunk egyet a közeli erdőbe, hátunkon a fiunkkal, aztán ha elered az eső futás haza!

Megfigyeltük, hogy Ő is teljesen másképp viselkedik amikor hármasban vagyunk. Ilyenkor például rettentően “zavarba” lehet hozni azzal,

ha mind a ketten mosolyogva nézünk rá, vagy egyszerre énekelünk neki. Szegényke nehezen tud választani: Most kire nézzek?  Kire mosolyogjak? – Csak úgy kapkodja a fejét.

Mindent bele
Ahhoz, hogy létre jöjjenek ezek a családi együttlétek mindannyian

egy kicsit elveszünk Önmagunkból, és beleadunk a közösbe.

Én nagy nehezen kikapcsolom a digitális figyelem elterelőket. Feleségem elengedi, hogy nem száz százalékosan tiszta a konyha. Fiunk pedig “önként” lemond mindenről, csak hogy velünk lehessen.

Én igyekszem fiunknak biztonságos kalandokat, feleségemnek pedig kalandos biztonságot nyújtani.  Feleségem otthon(t) teremt számunkra, és táplálja minden jóval a gyermeket. A kis elsőszülött pedig a mindennapi fejlődés apró ajándékaival teszi családunkat teljessé. Meg azzal, hogy kacag, ha megcsikizzünk; meg azzal, hogy segít leszoktatni minket megszokott önzéseinkről; meg azzal hogy próba és siker élményeket generál számunkra puszta létezésével!

A mérleg lelke
És hogy fér mindez bele? Ilyenkor mindig a hagyományos egyensúlyozós mérleg képe jut eszembe. Ha a mérleg egyik oldala túlbillen két dolgot lehet tenni: Levenni az egyik oldalról, vagy hozzátenni a másik oldalon. A Lélek segítségét kell kérni, hogy éppen melyiket lépjük.

Sokat gondolkozom azon, mitől válunk családdá? Egyenlőre két szóban össze tudom foglalni: Együtt vagyunk.

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás