Első gyermekemet várva rengeteg új lelki élménnyel, tapasztalattal gazdagodom, ezeket osztom meg Anya leszek! című sorozatomban rávilágítva arra, hogy egy gyermek érkezésére való felkészülés nem csak a babaholmik beszerzését jelenti. Az új élethelyzetet Isten elé helyezve testileg és lelkileg is csodálatos folyamat részesei lehetünk, így Benne minél teljesebben megélhető az anyaság mibenléte.
Fantasztikus érzés, hogy egyre növekszik bennem a kisfiam! Minden egyes számomra is érezhető mozdulata mosolyt csal az arcomra. Ezek a mocorgások már jelzések, a komoly zenét azt hiszem jobban kedveli, mint a könnyűt, az édes ízeket is díjazza, viszont ha nagy a pörgés körülöttünk, csendben figyelget. Minden reggel hét körül rugdalózni, ébredezni kezd, így én is felkelek, habár néha alhatnék tovább is.
Érzem, hogy erősödik köztünk a kapcsolat, hogy soha többé nem leszek ugyanolyan, mint korábban, mert mostantól vele is végérvényesen összetartozunk.
Az összetartozás, az élet egybeforrásának élményét megtapasztalhattam az esküvőnkön is, amit szintén megelőzött a jegyesség várakozó időszaka. Az esküvő ugyanúgy megpecsételte hátralévő életemet, ahogy a szülés is visszavonhatatlanul megváltoztatja azt, ám míg az előbbi ünnepen ketten lettünk eggyé, most a mi egységünkből születik új élet. Ennek az Isten kezében teremtővé vált egységnek a védelme tehát egész kis családunk jövőjének záloga.
Felmerül a kérdés, hogyan lehetünk egyek a gyermekvárásban is, mikor fizikailag férjem sokkal kevesebbet tapasztal meg kisfiunkból egyelőre. Én nyilván állandóan a babával vagyok, közvetlenül érzem, ahogy mocorog, míg a férjem hasamon pihentetett kezével el-elkap egy nagyobb mozdulatot. Kisfiával való kapcsolatában a hozzá való beszéd és az esti altatódal lett a legfontosabb.
hirdetésAmiben mindenképp teljesebb egységet élhetünk meg, az a gyermekvárás lelki oldala. A közös imában, a babáért, a szülésért, a családért való könyörgésekben érzem, hogy egyként állunk Isten előtt.
Nem csak szívem alatt, szívemben is hordozom gyermekünket, ami számomra még fontosabb, mint a várandósság biológiai csodája. Ebben a várandósságban lehetünk egyek, ebben az Isten előtt lévő szeretetben fejlődhet az apa – gyermek kapcsolat is.
Elmondhatatlanul várom, milyen lesz először látni, kezemben tartani a kisfiamat, de hasonló várakozással gondolok arra a percre is, mikor először látom férjem karjában a picit, mikor először látom az arcát, ahogy őt nézi.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás