Már csak másfél hónap. A készülődés tartalmas időszaka rohanni látszik, mire kettőt pislogok, anya leszek. 🙂 A kérdés persze az, milyen. Könyvtárnyi irodalom szól arról, milyen a jó szülő, mit és hogyan tesz/ nem tesz. Nehéz is eltájékozódni a számtalan tanács közt, néha ellentétes dolgokat olvashatunk, hallhatunk. Az ember zavartan bólint, vagy felhozza a másik véleményt, de általában nem számít. A legtöbben véglegesen elkötelezték már magukat egy-egy oldal mellett.
Amiből a legkönnyebben kiindulhatok, úgy érzem, a saját gyermekkorom. Sokszor hallani, hogy az ember eldönti, soha nem lesz olyan, mint a szülei, aztán a kritikus pillanatokban ösztönösen ugyanazt teszi. Az én elképzelésem inkább az, hogy szeretnék olyan szülő lenni, mint a sajátjaim voltak. (Tudom, nagy dolog, hogy ezt mondhatom, igyekszem is megbecsülni!)
Összeszedtem néhány szempontot, ami segíthet abban, hogy jó szülő lehessek, a lista persze nem teljes, sőt saját személyiségünkhöz mérten is pontosítható.
Családi ima
Hívőként számomra gyermekem lelki üdvössége természetesen kulcsfontosságú. Szeretnék hiteles keresztény példa lenni. Egészen korai emlékeim között is szerepel, hogy reggelente a szüleim épp imádkoznak, mikor felébredek. Láttam, hogy közösen is Isten elé állnak, de személyes imaéletet is élnek. Velünk, gyerekekkel is imádkoztak, esténként pedig egyesével megáldottak minket lefekvés előtt.
hirdetésLáttam, milyen lelki békét, mennyi erőt merítenek az imádságból, így számomra is érdekesnek és értékesnek tűnt az Istennel töltött idő kezdettől fogva.
Én és ők, én és a világ
A többi ember tiszteletére szeretném nevelni a gyermekemet. A férjemmel való kapcsolatunkból is tanulhat a belsőséges emberi viszonyokról, ám a játszótéren, az utcán is szeretnék neki jó példát adni, hogy az idegenekkel való viselkedése is udvarias legyen. Talán nehéz lesz megtalálni az arany középutat, hogy kellően óvatos, de barátságos is legyen, mindenesetre igyekezni fogunk.
A külvilághoz való viszonyához tartozik a teremtett világ tisztelete, szeretete. Remélem, közös erdei séták, közös kalandok a szívébe csempészik a természet szeretetét.
Képernyők kérdése
Azt egészen biztosan el akarom kerülni, hogy egy TV, vagy egy képernyőkből álló arzenál nevelje fel a kisfiamat, ugyanakkor nem akarok átesni a ló túloldalára sem. Vannak kedves mesefilmek, értékes tartalmak, amik a javára is válhatnak, illetve azt sem bűn beismerni, hogy ez az idő a szülőknek is lehetőség egy-két feladat elvégzésére, vagy némi szusszanásra. Mikor én voltam kicsi, még nem volt ennyi képernyő körülöttünk, ám már akkor is tudatos szülői döntés volt, melyik meséket nézhetjük. Néha nyafogtuk, mert valamit “betiltottak”, de felnőtt fejjel visszanézve azokra a mesékre, belátom, a szüleimnek igaza volt.
Mocskos(?) anyagiak
Szeretném a munka és a pénz értékét is megtanítani a gyermekeimnek, ez pedig úgy nem fog menni, ha szemérmesen hallgatok a “mocskos” anyagiakról. Ahogy egyre nagyobb lesz, vásárláskor elmondom majd neki, miért épp azt a terméket választom, mi az, amire feltétlenül szükség van.
A házimunkába való bevonódás, a zsebpénz idővel szintén ennek a nevelésnek a részévé válik majd.
+Türelem
Kissé olaszos temperamentumomból kiindulva tudatosítottam magamban, hogy törekednem kell a türelemre. Egy ilyen új élethelyzet más módon kívánja meg a krisztusi erények gyakorlását is, az alázatot, az önfeláldozást például egészen új megvilágításba helyezheti egy gyermek.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás