Anya leszek!, Kunszabó Anna

Anya leszek! 6. rész – Kislány, vagy kisfiú?

Első gyermekemet várva rengeteg új lelki élménnyel, tapasztalattal gazdagodom, ezeket osztom meg Anya leszek! című sorozatomban rávilágítva arra, hogy egy gyermek érkezésére való felkészülés nem csak a babaholmik beszerzését jelenti. Az új élethelyzetet Isten elé helyezve testileg és lelkileg is csodálatos folyamat részesei lehetünk, így Benne minél teljesebben megélhető az anyaság mibenléte.

Mikor megtudtam, hogy gyermeket várok, mikor érezni kezdtem az ő jelenlétét testemben, imáimban sokszor hálát adtam érte, egészségét, fejlődését vittem Isten elé. Ahogy azonban növögetett, ahogy egyre sűrűbben próbáltam elképzelni, milyen is lesz, mikor már megszületett, egyre inkább foglalkoztatott a kérdés, kislány, vagy kisfiú van útban.

Hogy ennek mi a jelentősége, azt nehéz leírni, mégis mind érezzük, minden családnak megvan a maga bensőséges hangulata, a fiús és a lányos családoknak, a vegyes családoknak egyaránt. Az első baba neme ehhez az egyre kialakulóban lévő bensőséges hangulathoz nagyon sokat hozzátehet. Természetesen nem arról van szó, hogy jobban, vagy kevésbé szeretném egyik esetben, mégis máshogy készül picit a család.

Persze az én családom lányt szeretett volna, a férjemé pedig fiút, mindenki a maga gyermekét/testvérét látná újra kicsinek. 🙂

Elgondolkodtatott, miért tartaná a férjem nehezebbnek egy kislány érkezését. Láttam rajta, hogy könnyebben barátkozna meg azzal a gondolattal, hogy a pocaklakó kisfiú. Egy gyönyörű, emlékezetes beszélgetés során együtt jöttünk rá, úgy érzi, mivel ő kisfiúként élte meg a gyermeki és kamaszkori nehézségeket, jobban tudna segíteni a picinek, ezért kevésbé féltené. A kislányok benső világa szinte ismeretlen előtte.

A másik oka annak, hogy kisfiúra gondolt az volt, hogy saját tapasztalatból tudja, milyen jó kisfiúként felnőni a családban. Apósom a baba hírére azonnal indiános játékokat, kisfiús kalandokat emlegetett, ebből is érezhető volt, férjem milyen szép emlékeket őrizhet.

Mindketten a legjobbat szeretnénk a babának, az pedig, ami ismeretlenebb, bizonytalanabbnak, nehezebbnek is tűnik.

Annyi veszély leselkedik manapság egy gyerekre, egy szülő pedig talán soha nem érzi azt, hogy mindent megtett a pici biztonsága érdekében – lehetséges egyáltalán tényleg mindent megtenni?

Izgatottan léptünk be a rendelő ajtaján. Tudtuk, hogy minden valószínűséggel megmondják a baba nemét. A vizsgálat elkezdődött, az orvos pedig hamarosan megszólalt. Kisfiú.

Kisfiú, tehát most rajtam a sor, hogy egy ismeretlenebb kis benső világgal barátkozzak, hogy fiús anyuka legyek, hogy támogassam gyermekemet olyan nehézségeken át is, amikkel én nem találkoztam. Izgalmas lesz! A feladat szépsége pedig abban is rejlik, hogy nem egyedül kell megoldanom.

Férjemmel kiegészíthetjük egymást ezen a területen is. Milyen szép is ez a kifejezés, kiegészíteni, hiszen tényleg erről van szó! Együtt leszünk egy egésszé a szülői feladatokban is, ahogy azt a házasságban is megélhetjük. 

Különleges kalandok várnak! 🙂

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás