Blog, Vágvölgyi Gergely

Férj leszek! 3. – Na, milyen a házasélet?

Miután híre ment, hogy áprilisban megtartottuk polgári esküvőnket, ismerőseim személyes találkozások, telefonhívások és csetelések alkalmával lépten-nyomon nekem szegezik a kérdést: „Na, Geri, milyen a házasélet?” Az én válaszom erre: pont ugyanolyan, mint amikor együtt jártunk…

Nagyon sok párhoz hasonlóan úgy döntöttünk, hogy praktikus megfontolások okán időben elválasztjuk egymástól a polgári házasságkötésünket és az általunk „igazinak” tekintett, szentségi házasságkötést. Nem is vertük nagy dobra, nem kerítettük nagy feneket az eseménynek (és a többi, hasonló fordulat): a szűk családi kör volt csupán jelen, utána ettünk egy sütit, aztán otthon ebédeltünk egy jót. Ennyi. Szegény anyakönyvvezető nem is igazán tudott mit kezdeni a helyzettel (számára egészen hihetetlen volt, hogy még bevonuló zenét sem kértünk). Az egyeztetés egy pontján rákérdezett, hogy lesz-e egyházi szertartás és a lelkes igen, úgy láttam, kissé azért megnyugtatta…  🙂

Nos, ezért alakul nagyon úgy ez a bizonyos „házas élet”, mint amikor még csak együtt jártunk (és akkor a kép további összezavarása érdekében: jelenleg jegyben járunk), mert továbbra is mindketten a saját szüleinkkel lakunk. Ha szükséges, szaladgálunk a két otthon között, várva, hogy majd ha eljön az ideje, összeköltözzünk. Várjuk a közös életünket és készülünk rá. Merthogy meggyőződésünk szerint nem kell ezt elkapkodni, az ideje pedig az oltár előtt egymásnak kimondott “igen” pillanatában jön el.

Félreértés ne essék, nem ítélek el senkit. De mi magunk úgy láttuk jónak, ha az egyházi esküvőt követően, immáron házastársakként kezdjük meg a nagybetűs Közös Életet, nem választunk félmegoldást, nem dőlünk be a „ki kell próbálni” szirénhangjának.

És hogy miért nem?

Azért, mert megismertük egymást, amennyire lehet és mindent meg tudunk tenni most is, hogy ezt tökéletesítsük. Anélkül, hogy életvitelszerűen együtt laknánk, pontosan tudjuk, melyikünk miben lesz otthon erős és miben kell a másikhoz türelem. Hogy mik a jó és rossz szokások. Ráadásul annál, hogy ki-hol nyomja a fogkrémes tubust, sokkal fontosabb, hogy a másik lelkét ismerd: nagyon sokat beszélgetni pedig az együttjárás alatt, a jegybenjárás alatt is lehet. (A fogkrémes hajcihőt meg ki lehet iktatni azzal, hogy külön-külön tubust használtok. Nem értem, ez hogy tud tényleges konfliktusforrás lenni egy csomó pár esetében.) Az igazi felkészülés, a másik valós megismerése céljából hívta életre például a jegyesoktatás intézményét az egyház, ami irtó hasznos (és itt írtam róla). Persze, bizonyára lesznek új helyzetek – na de pont ez lesz benne az izgalmas!

Szóval nem érdemes ezt az egészet elsietni. Beszélgessetek, térjetek ki az élet minden területére (hogyan fogjátok például menedzselni a pénzügyeket?), törekedjetek egymás igazi megismerésére és imádkozzatok együtt! Aztán jöhet az összeköltözés – miután készek voltatok elköteleződni egymás mellett. Hajrá!

Vágvölgyi Gergely

A Férj leszek! első részét itt olvashatod el, a másodikat pedig itt találod.

2 hozzászólás

  • Válasz Tóthné Horváth Gyöngyi 2017. 05. 04. 23:21

    Nagyon örülök, hogy egy mai fiatal fiú így gondolkodik!

  • Válasz Bertótiné Abai Anna 2017. 05. 08. 18:49

    Kedves Gergely!
    Nagyon hasonló forgatókönyvvel vágtunk neki a házasságnak, közös életünknek.
    Jó döntés volt, mindenkinek csak ajánlani tudom! Ennek ellenére az embert (meg a feleségét :)) érik meglepetések szép számmal az új, közös háztartásban akár 4 év együttjárás + 2 év jegyesség után is.
    Ez persze nem baj (sőt, unalmas lenne, ha a másikról már mindent tudnánk), csak nem szabad megijedni tőle. A jegyesség (is) csodás időszak, élvezzétek ki minden percét!
    Házasságotokhoz pedig kívánok sok boldog pillanatot, a “munkásabb napokhoz” pedig elfogadást, és humort.