Fiatalos, lendületes, augusztusban szentelt jezsuita pap osztotta meg gondolatait a papságról és a szerzetesi hivatásról, a csendről és az emberségről. Kajtor Domonkos atyával beszélgettünk arról is, hogy a szenvedést hogyan lehet jó módon megélni. Őszinte és mély gondolatokat olvashattok az interjúban, amelyek egyszerre elgondolkodtatóak és sodróak.
A Budai Irgalmasrendi Kórház körüli vita túlmutat egy intézmény döntésén: arról szól, hogyan viszonyulunk hithez, élethez és emberi méltósághoz. Jézus tanítása ma is kérdez – csak az a kérdés, meghalljuk-e.
Jézus kiválasztott 12 férfit. Hála Istennek, ma már több százezer szolgál Neki. Természetesnek vehetjük, hogy ott állnak a templomban, akik nap mint nap segítik az Egyházat, segítenek a szentségek kiszolgáltatásában és terelgetnek minket is az üdvösség felé. Pedig minden nap ki kell mondaniuk az igent! Ők nem mások, mint a papok.
Áldott utat mindenkinek – köszönti egyesével utasait a Budapest-kazincbarcikai buszjárat sofőrje. Fekete Nándornak ma ezek a mondatok természetességgel és őszintén szaladnak ki a száján, azonban életében a hitnek közel sem volt mindig ekkora szerepe. Istennel és reformátusságával nem törődve életének egy jelentős részét a világ kínálta élvezetekkel önmaga körül forogva töltötte. A Lét-Ige című műsort szemlézzük, egy megható tanúságtétellel.
A Szent István Televízió stúdiójában nemrég Gervasoni Michele egri káplán volt a vendég, aki a hivatásébredésről beszélt Molnár András műsorvezetővel. Szóba került, hogy milyen tapasztalatai vannak itt Magyarországon és miért nem szakácsként dolgozik már. Mesélt arról is, hogy miért éli meg kegyelemként azt, hogy tízen vannak testvérek.
Ha a keresztényüldözés szót halljuk a legtöbben egyből a Római Birodalom brutalitására gondolnak, fel sem merül sokszor bennünk, hogy a keresztényeket a mai napig érik atrocitások a hitük miatt. Az Open Doors listája szerint évente majdnem ötezer keresztény hal meg a hitéért. Mit tudunk tenni? Hogyan tudjuk segíteni a menekülteket, a rászorulókat? Erről és hasonló kérdésekről kérdeztük Zagyva Richárdot, a Magyar Katolikus Karitász igazgatóhelyettesét, aki a PPKE-BTK-n oktat „Keresztényüldözés a 21. században” tárgyat nekünk.
„Egy jó vers el tudja hozni azt, amitől ma kicsit eltávolodtunk; hogy szembenézzünk az érzelmeinkkel, megálljunk egy pillanatra és elgondolkodjunk, vagy egyszerűen rácsodálkozzunk valamire.” A tavaly megjelent Apa kezdődik c. novelláskötetének megjelenésével vált szélesebb körben is ismertté Véssey Miklós, fiatal író, költő, aki emellett Istenhívő és két gyermek édesapja – interjúnkban így kézenfekvő volt, hogy mindezeket a témákat érintve beszélgessünk a hit és az irodalom, az irodalom és társadalomi kérdések, valamint az apai hivatás vonatkozásában.
Sokak számára örök kérdés és talány, hogy a mai korban miért dönt úgy egy huszonéves fiatal, hogy párkapcsolatról, családról lemondva teljesen Istennek szenteli magát. Most a júniusban pappá szentelt Riesz Benedek történetével ismerkedhetünk meg, akinek útja több szempontból is izgalmas; bár hívő családban nőtt fel, sokáig csak vasárnapi keresztényként élte az életét, és még akkor sem tartotta valós alternatívának a papságot, mikor bátyja bejelentette, hogy szemináriumba készül. Beni aztán váratlanul találkozott Istennel, így idővel a korábban elképzelt életét és terveit feladta, hogy abban a teljességben éljen, amely nem hasonlítható semmilyen véges dologhoz. Interjúnk.