Blog, Vágvölgyi Gergely

Férj leszek! 4. – 12 dolog, amit jó (lett volna) tudni

Miközben gőzerővel szervezed az esküvődet és igyekszel minden téren napra kész maradni (közben ne hanyagold el a munkádat, a barátaidat, a közösségi vállalásaidat), megpróbálod áttekinteni a “szakirodalmat”, kideríteni, mit tudsz még hasznosítani a felkészülésben. Mert ugye életed legnagyobb döntése előtt állsz, telve optimizmussal és boldog vagy – de nem árt felkészülni arra, hogy jöhetnek majd rázósabb időszakok is.

Tapasztalt ismerőseimtől többször hallottam, hogy bizonyos szempontból irigykedve tekintenek azokra, akik most készülnek házasságot kötni, mert huszonöt-harminc évvel ezelőtt sokkal kevesebb segítséget kaptak azok, akik tudatosan készültek a szentségi házasságra. Ma már szemináriumok, lelkigyakorlatok, előadások, könyvek tucatjai segítik a házasságra készülőket (de szerencsére a házasokat is). Sokat ezek közül már régebben megismertünk, elolvastunk. Azt hiszem, aki kicsit is komolyan veszi ezt, ma már tényleg talál a kínálatban olyan eszközt, ami az ő nyelvén szól, közel áll hozzá, amivel azonosulni tud.

Korábban már írtam róla, hogy menyasszonyomnak és nekem már eddig is sokat jelentettek Gary Chapman könyvei és közelmúltbéli budapesti előadása. Én most ismerkedek egy olyan könyvével, ami eddig valahogy rejtve maradt előttem, pedig már a jól sikerült címadás is sugallja, hogy kötelező olvasmány – kedvesem kezembe adta a 12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt című kötetét. Chapman többek között személyes példáit sorakoztatva mutatja be, milyen buktatókat tud kikerülni a házaspár, ha előre készül egyes nehéz helyzetekre. (Persze ne legyünk naivak, nem lehet és talán nem is kell minden nehézséget megelőzni, a könyv abban segít a leginkább, hogyan lehet kiegyensúlyozott házasságot kialakítani a nehézségek ellenére.) Betéve tudom például a szeretetnyelvek minden titkát, rengeteget olvastam róluk, de arra nem is gondoltam, hogy különböző “nyelvei” vannak a bocsánatkérésnek is. Nem mindegy, miként fejezem ki a megbánásomat, ha a másikat megsértettem – most fogom kikísérletezni, esetünkben melyik működik igazán (persze azon vagyok, hogy minél ritkábban kelljen gyakorolnom).

A “bárcsak tudtam volna…” felütés után aztán olyan dolgokról elméledhetünk (és Chapman jó szokása szerint úgy írja meg könyvét, hogy beszélgethetünk is róla), mint a szerelem két szakasza, a nézeteltérések megelőzésének módozatai, a bocsánatkérés után következő megbocsátás. Kifejezetten hasznosnak tartom azt a fejezetet, amelyben a szerző segíti a közös kasszára való felkészülést – sokat beszélünk arról, hogy a magyar emberek pénzügyi kultúrája nem elég tudatos, arra sajnos pedig végképp nem készítjük fel fiataljainkat, hogy miként működjenek együtt anyagi téren. Ez a téma önmagában megérne egy könyvet.

De a 12 dolog… nagyon őszintén beszél a szexualitásról, amely szintén nem működik magától. És persze ott van az anyós/após/rokonok problematika, ami nem csak különböző minőségű viccek alapanyaga, de valós konfliktusforrás is, s bár a családjainkat nem változtathatjuk meg, az emberi kapcsolatok különbözőségéből származó nehézségekre igenis készülhetünk.

Chapman jelez egy olyan fontos témát is, amiről majd külön is szeretnék írni: a spiritualitás nem egyenlő a templomba járással. Kell tehát, hogy ennél több legyen a lelki életünk; külön-külön és együtt is. És végül: Neked milyen a személyiséged? És a párodnak? Totálisan eltér egymástól, vagy olyannyira megegyezik, hogy az már zavarba ejtő? Ne aggódj, a jó házasságnak nincs sikerreceptje: pusztán attól nem lesz jó, hogy “ugyanolyanok vagyunk”, mint ahogy az sem ok aggodalomra, ha “a csobogó patak a Holt-tengerrel köt házasságot”. A lényeg, hogy értsük egymás kommunikációs sémáit és szeretettel forduljunk egymás felé.

De minderről majd egy másik bejegyzésben.

Vágvölgyi Gergely

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás