Anya leszek!, Kunszabó Anna

Anya leszek! – Félsz a szüléstől?

A célegyenesbe fordultunk, egy hónapon belül megszületik a kisfiunk, tehát a testi, lelki felkészülés utolsó pillanatait éljük. Mi ilyenkor még a teendő? Lehetséges teljesen felkészülni? A leggyakoribb kérdés pedig mindenhonnan megtalál mostanság: “Félsz a szüléstől?”

Férjem keresztkérdéseire a szülésznő mosolyogva válaszolgatott, majd hozzátette:

Próbáljon meg felkészülni… erre úgyse lehet igazán.

A kedélyes mondat egy kispapának szólt, kismamaként pedig hatványozottan érvényes, az első szülést előre látni, elképzelni úgy sem lehetséges. Ami ismeretlen, sokszor félelmetes…

Már kiskamaszként is előkerült belsőséges beszélgetésekben, hogy félünk-e a szüléstől. Igen, a fiúknak talán meglepő, de sok kislány már tíz-tizenkét évesen fél a szüléstől. A saját belső aggodalmakra rátesz egy lapáttal a sok rémtörténet huszonórás vajúdásokról, de a filmekben bemutatott – sokszor életszerűtlen – szülési jelenetek is rengeteget rontanak a helyzeten. Aztán ugye ott van a tragikus (általunk szerencsére inkább szappanoperákból ismert) történet, hogy XY anyja meghalt a szülésben. Igen, ezek az ingerek érik a kislányokat.

Ami mégis mindig magabiztossággal töltött el, az Édesanyám példája. Öten vagyunk testvérek, és mindannyiunk szülinapján minden egyes éveben Anya és Apa elmesélik, hogyan született az ünnepelt. Számomra így egészen kicsi korom óta pozitív képek kapcsolódnak a szüléshez azzal együtt, hogy azt is elmesélték, nem volt könnyű. Az első szülés után Apa a sokk hatása alatt azt mondta Anyának: “Ez nagyon durva, ilyet többet nem csinálunk veled!”

Az, hogy Anya mindig természetesen kezelte a témát és felmerülő kérdéseimre mindig szívesen válaszolt, rengeteget segített.

Amit az anyaságra készülve szintén hatalmas megerősítésként élek meg, az a személyes ima. Újra és újra megnyugszom abban a tudatban, hogy Isten mellettem lesz minden pillanatban. Hogy kérhetem az erejét, hogy megszólíthatom a fájdalmak között is. Ráadásul Ő az, aki megalkotta a testünket, megálmodta az élet csodáját, Ő a legnagyobb szakértő a témában.

A szülés közeledtével egyre jobban megerősít engem saját nőiségemben, abban, hogy kegyelméből a teremtésben részesülhetek.

Nem félek a szüléstől, alig várom, hogy megtapasztalhassam! Ugyanakkor nem törnék pálcát azok fölött sem, akik félnek, hiszen az ismeretlenbe ugrani nem egyszerű és  minden kismama különböző lelkivilággal, személyiséggel készül a nagy találkozásra.

Már ezekben a percekben is megélem az ige szavait:

Az anyaméh gyümölcse jutalom.
(Zsolt 127,3)

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás