Bár vannak, akik megtehetik, hogy Kis Vakációra mennek…, én azért mégis írok. Nekünk Apáknak nyáron van lehetőség bizonyítani, hiszen akár egy hetet is non-stop a családdal lehetünk. Mivel a május-júniust jól megnyomtuk munka ügyileg (utaztam erre-arra), volt mint újraépíteni & bepótolni. Gyermek mellett nincs repülő üzemmód, vagy mégis? [APA-FIA 18. RÉSZ]
Ámeen
Fiam megtanulta az Ámen szót. A két kezét össze is csapja közben és úgy mondja ki amolyan afroszektásan, nagy sóhajjal, szépen elnyújtva: Ámeeen. Látván a sikerét, sokat menőzik vele a rokonságban is, bár van amikor minket olt vele. Étkezések előtt ugye legtöbbször imádkozunk, néha elmarad és Fiamnak jut eszébe két finom falat között, hogy random benyögjön egy ámeen-t, amire rögtön eszünkbe jut, hogy ja igen, édesjézus…
Igaz, másra is használja, de ez is csak azt támasztja alá, hogy érti mit jelent a szó. Mama vásárolt magának ruhát, mi is elkísértük.
hirdetésA próbafülke unalmasabbik oldalán várakoztunk Fiammal, amikor kiadta a ruhát Mama, hogy ez lesz akkor. Megkérdeztem Fiamat, hogy ez jól lesz? Mire Ő: Ámeen!
Amikor a vonat legyőzte anyát
A velencei tónál nyaralhattunk, hála barátainknak. Részemről az első egy-két nap a kómából való kiküzdés volt, de nagyon jól felhoztuk magunkat egy hét alatt. Itt vidéken először láttunk vonatokat elrobogni mellettünk. Fiam egyből megörült, hogy itt a vi!(llamos), de mondtuk a városi gyermekünknek: Ez nem az, ez biza a vonat. Nem telt bele pár perc és megvolt az új háre-krisna mantránk: Vonaa! felkiáltással.
Nyaralásunk egy-egy jobb pillanatában, talán a nagy melegre való tekintettel, vagy azért mert tényleg volt mit bepótolni minőségi együttlétben, volt egy-egy apás (más)félóra, amikor anya tette magát töltőre.
Elmentünk bringázni, bámultuk a vonatokat, sőt egyszer elzakatoltunk Székesfehérvárra, a nagy pályudvarra, a szentek szentjébe, amely akkora örömöt váltott ki belőle, mint a sörös reklámban a gardrób szekrény látványa! Másnap mikor ismét kettesben voltunk feltettem neki a reflex kérdést, kicsit talán aljasan: Menjünk vonatot nézni vagy keressük meg a Mamát? A válasz egész gyorsan megszületett:
Vo- kezdte el, majd a -nat helyett jött a ma-t mondott. Az eredmény = vo-mat. Ami a vonat és mama keresztezése, de ugye az első szó a vonat-ból indult! Nyertem, végre sikerült valamit 15 hónap után, ha csak töredék másodpercre is, de Mama elé helyezni.
Templom-torony
Egy alkalommal kifőzdében vártunk a “nyócá” forintos menüre, kimentünk egy kicsit sétálni Fiammal, hátha jön a vonat… Az országúton persze egy sem jött, de legalább egy-két busz, “bibikli” és mo-tor elsuhant. Szembe volt a templom. Fiam meglátta és rávágta hogy templom.
Nagyon örültem neki, mert megerősítést nyert bennem az, hogy a hitet már kezdettől fogva át kell adni a gyermeknek.
Mikor nyaralásból hazaértünk, meglátta a szomszéd tornyos házat, arra is rávágta, hogy: templom! Hirtelen nem jutott más eszembe, minthogy azt mondjam neki, hogy amelyik tornyon nincs kereszt, az nem templom. (Reformációs évforduló ide-vagy-oda, bocsánat a protestáns olvasóktól, muszáj volt egy kicsit egyszerűsíteni.)
Repülőgép üzemmód – a fellegek felett
Bár már több, mint négy éve vagyunk házasok, ami soknak nem sok, de azért durva(!), még mindig járhatunk esküvőkre. Ami egyrészről nagyon jó dolog, mert az esküvőn újra átismételhetjük az eskünk szövegét, és átélhetjük azt a lelki élményt amelyet a házasság kötésünk adott. Viszont megy a matekolás, hogy mikorra menjünk, jöjjünk… az etetés, meg az altatás, és a hangos zenéről nem is beszélve…
No, de a héten gyerek nélkül mentünk el az esküvőre, ismétlem gyerek nélkül. Először történt meg velünk, hogy nem otthon aludt fiunk, hanem Nagyinál.
Ez a tény visszarepített minket a múltba, amikor még csak ketten voltunk. Én úgy éreztem magamat, mint amikor egy teljesítmény túra pihenő állomásán lerakod a zsákodat, kinyújtod a lábadat, és nem érdekel, hogy mennyi van még előre, mert most az a fontos, hogy nem nyomja semmi a lábad, hátad, és hanyatt tudsz dőlni egy kicsit.
Repülőgép üzemmód: nem csak, hogy nem vagy on-line, hanem a fellegek fölött repülsz!
Ebben a hozsannás állapotban, újra bevillant bennem egy öreg papbácsi gondolata, amit 5-6 évvel ezelőtt egy esküvőn hallottam: A házasság a szentség, nem a család.
Előbb nekünk kettőnknek kell rendben lenni, mert a jó párkapcsolat alapja a jó családnak. (És nem a jó pár kapcsolat…)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás