Vajon hányszor hasonlítjuk magunkat másokhoz? Hányszor gondoljuk azt, hogy a másik jobb valamiben mint én? Hányszor vagyunk mi magunk annak az akadálya, hogy Isten csodaszép terve kibontakozzon az életünkben? Néhány bátorító gondolatot olvashattok a következő sorokban arról, hogy miért fontos megmaradni annak, akinek az Úr teremtett.
Vajon Isten szeret-e engem? Vajon elég vagyok-e Neki? Hagyom-e rajtam keresztül szólni másokhoz? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok bárkit megkísérthetnek, még olyan szenteket is mint Teréz anya. Íme, néhány gondolatot, melyekkel bátorítani szeretnélek, hogy Isten szeretete és jelenléte nem az érzéseinktől függ és a szenvedések hozzájárulnak az életszentségünkhöz.
Az utóbbi időszakban Isten sokszor nehéz úton vezetett, átformálva és kicsit talán próbára is téve a hitem erősségét és akaratom rugalmasságát. Nagy tanulság, hogy amiről azt gondolom, nagyon jó terv, nem mindig valósul meg, és nem mindig fog úgy történni az életem, ahogyan szeretném. Hála Istennek! Mert így érvényesülhet az Úr akarata, aki maga a tökéletes szeretet, Aki minket is feltétel nélkül szeret, és aki sokkal jobban akarja sokszor az üdvösségünket, mint mi magunk.
Sok nő nagy vágya, hogy édesanya lehessen, ezáltal is építve Isten Országát. Vágynak rá, hogy legyen saját gyermekük, akit szerethetnek, taníthatnak… Ám találkozhatunk olyan történetekkel, ahol ez nem sikerül rögtön. Nőként – és természetesen férfiként is – nehéz ilyenkor végigjárni az utat a szülővé válásig, de Isten ezekben a pillanatokban is mellettünk áll! Íme egy ima és egy fiatal szent élete, aki a gyermekért küzdő édesanyák védőszentje is, és akinek hatására erőt kaphatnak a házaspárok, hogy kitartsanak a küzdelemben.
Sokkoló hír járta körbe a világot. A közelmúltban egy 21 éves brazil lány veszítette életét, miután 40 métert zuhant egy hídról. A kötelet „elfelejtették” rögzíteni, így ugrott a halálba. A híradások szerint még élt, amikor földet ért, de már nem tudták megmenteni.
Kérdések, várakozás, csend, fájdalom és fáradság. Az utóbbi hetekben többször volt nehéz lelkileg úgy élni az életemet, ahogy korábban: örömmel és könnyű lélekkel. Ahogy küzdöttem, elfelejtettem valami fontosat. Kerestem a megoldást, mígnem Isten egyszer csak válaszolt, és újra emlékeztetett egy fontos igére.
1920. június negyedike és 1956. június negyedike – két súlyos döntés emléknapjai. Előbbi a sokunk által ismert trianoni békediktátum megkötésének napja, utóbbi pedig az abortuszt Magyarországon engedélyező rendelet bevezetéséé. Két döntés, melyek milliók életére mértek súlyos csapást. De a reménytelenség helyett legyen ez a nap az egység és összefogás napja Krisztusban!
Egy korábbi cikkben már írtunk az Irgalmas Jézus ábrázolásról, de íme néhány információ az ünnephez kapcsolódva és idézet Szent Fausztina nővér naplójából az Isteni Irgalmasság vasárnapján.