A gyerekek sokszor kíváncsiak, és a világra nyitottan minden érdekli őket, így olyan nehéz témákra is rákérdezhetnek, mint az elmúlás. Hogyan lehet a halál témáját úgy eléjük tárni, hogy az ne ijessze meg őket túlságosan? Mosolygó Panni kedves novellájában egy nagymama és unokája szeretetteljes párbeszédje tárul elénk, ami minket is elgondolkodtathat teremtettségünkről.
Az ártatlan gyermeki tekintetekben akaratlanul is észrevehetjük Jézust, de vajon mennyire egyszerű a hétköznapokban embertársainkban meglátnunk Őt?
Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.
Sokat kell dolgoznod a munkahelyen és a ház körül is akad tennivaló? Ezek után egy kis pihenésre is vágysz? De vajon mennyi időt tudsz szakítani gyermekedre? Gyerekként nagyon fontos és meghatározó volt számomra, ha apukám velem játszott. Bátorítok minden apát, hogy a sok teendő mellett ő is figyeljen arra, hogy kellő minőségi időt töltsön gyermekével!
Az utóbbi tíz évben megnőtt a gyermekvállalási kedv Magyarországon, azonban a szülőképes korú nők száma 7 százalékkal, azaz 160 ezerrel csökkent. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) az elmúlt 10 év adatai alapján végzett elemzést a témában.
Anyukának lenni nehéz feladat. Jó anyukának lenni azonban talán az élet egyik legnehezebb kihívása.
A szülői hivatásra való felkészülés rengeteg nagy élményt, katartikus, amolyan „sohanemfelejtem” pillanatot rejt magában, amiket aztán időről-időre feltár a leendő anyuka és apuka előtt. Izgatottan várom, milyen hasonló pillanatok várnak még ránk, de az elmúlt hónapokban is volt néhány, amely tényleg életem végéig megmarad…
Ahogy teltek a hónapok és egyre nyíltabban beszéltünk az érzéseinkről, átélt élményeinkről a gyermekre várás kapcsán, egyre sűrűbben kérdezgették a barátok: Hogyan tudnának jól segíteni? Összeszedtem hát a tapasztalataink alapján néhány tanácsot, amit érdemes megfontolnia mindenkinek, akinek gyermekre vágyó pár van az ismerősei között.
Előző írásom úgy kezdtem, hogy “Elég kényes témát készülök feszegetni, és valószínűleg kapok majd hideget – meleget.” Így is történt; az viszont meglepett, hogy egy keresztény oldalon, sokan hasonló érvekkel és nézőpontból álltak a témához, mint ahogyan a cikkben idézett levél írója tette: “Elveszitek nőktől, hogy anyák legyenek, pároktól, hogy gyermekük legyen és családjuk legyen! Milyen emberek vagytok Ti?!” Gondoltam, megírom ezt a második részt is, ami szeretne világos, érthető, ugyanakkor helyes információval szolgálni arról, hogy katolikus nézőpontból miről is beszélünk akkor, mikor születésről, fogamzásról, életről és lélekről, lombik-programról és inszeminációról beszélünk.
Van két ismerősöm, testvérek. Már az ötvenet tapossák, de számomra ismeretlen okokból olyanok, mint a gyerekek. Sokan nevetnek vagy mosolyognak rajtuk, bevallom, én is. De közben csodálom is őket, azt, ahogyan a világot látják. Tisztán, gyermeki szemmel.