Apa leszek!, Vágvölgyi Gergely

Apa leszek! – Fel lehet erre készülni egyáltalán?

Amikor összeházasodtunk a feleségemmel (életem legszebb napja), a boldogságon túl éreztem a felelősséget is: jó férjnek kell lennem és vigyáznom kell rá, valamint a kapcsolatunkra egy életen át. Amikor megtudtam, hogy apa leszek (szintén egy nagyon boldog nap), a felelősség érzése egészen másként tört rám…

Azon a bizonyos napon, miután kezdtem magamhoz térni a kábulatból és ízlelgettem a kifejezést („apa leszek” – értitek, itt ellövöm a sorozatcímet 😀 ), egy idő után, késő este, azon kaptam magam, hogy csak fekszek az ágyban és a plafont bámulom, ugyanazt forgatva újra és újra a fejemben. A feleségem már aludt, én még képtelen voltam elaludni. Apa leszel, Gergő, most aztán össze kell kapnod magad! A gyermeketek titeket fog figyelni, tőletek fog tanulni, jót és rosszat egyaránt. Felnevelhetitek nagyon szépen és el is szúrhatjátok; a tét óriási! Ez a csöppség téged fog apának szólítani és fel akar majd nézni rád, neked pedig nem csupán alkalmasnak kell bizonyulnod a feladatra, de azt mindennél jobban kell teljesítened!

Vajon büszke lesz-e rá, hogy én vagyok az apukája? Vajon alkalmas, jó apuka leszek? Fel kell készülnöm, amennyire csak lehetséges, erre a hatalmas feladatra.

Nem sokkal azután, hogy megtudtuk, gyermekünk lesz, egy kedves barátomtól ugyanilyen örömhírt kaptam. Amikor sok-sok évvel ezelőtt együtt álltunk az oltár mellé, gyakorlatilag még gyerek ministránsokként, véletlenül sem gondoltunk arra, hogy egyidőben várjuk majd az első gyerekek érkezését. Egy beszélgetésünk alkalmával – úgy félidősek lehettünk – kicsit provokatívan rákérdeztem: Te felkészültél? A válasz mindennél pontosabb volt:

„fel lehet erre készülni?”.

Barátomnak igaza volt, amikor arra utalt: mindez nem úgy működik, hogy egy ponton kijelenti a derék legény; „készen állok, abszolút, befejeztem a felkészülési folyamatot, érkezhet a baba! Most már biztos, hogy minden helyzetben remekül helytálló, minden megoldást ismerő, fantasztikus apuka leszek!”

Ez valahogy ugyanúgy működhet, mint a házasság. Azaz fontos, hogy tudatosan készülj, egyedül is, aztán a kedveseddel közösen az együttjárás és a jegyesség idején. Amikor azonban kimondjátok az oltár előtt az igent, nem ér véget a felkészülési folyamat, csupán egy új időszakba lép és ha nem fejlesztitek folyamatosan a kapcsolatotokat, nem dolgoztok minden áldott nap a házasságotokért, előbb-utóbb meg kell fizetnetek az árát.

A gyermek érkezésére lehet és kell is készülni. Van ennek anyagi-fizikai, szellemi és – legelsősorban – lelki dimenziója is. Oda kell tenni magad, tudatosan és okosan.

Az anyagi-fizikai vetület talán a legkézenfekvőbb, a filmek is ezt domborítják ki (tisztelet a kivételnek). Nekiláttunk mi is, hogy beszerezzük a ruhácskáit, első játékait, kiságyat, babakocsit, hordozót, ülőalkalmatosságokat (elképesztő, mennyi cucca van egy babának…). Megkezdtük a pelenkák felhalmozását, került cumi, cumisüveg, etetőszék, meg ki tudja, még mi minden. (Hatalmas köszönettel tartozunk a családunknak és a barátainknak, akiktől sok hasznos holmit kaptunk.) Itthon végrehajtottunk egy újratervezést, kitaláltuk, hol legyen a kiságy, a játszósarok, a kicsi ruhásszekrénye. Mivel nem túl nagy lakásban élünk, szelektáltunk, hogy legyen hely, tovább gyakoroltuk a helytakarékos életet. Aminek már az első perctől kéznél kell lennie, azt szépen a helyére tettük, véglegesítettük. Mivel a gyermeknevelés komoly anyagi áldozatokkal jár, áttekintettük a családi költségvetésünket, hogy jusson is, maradjon is.

A szellemi dimenzió kapcsán könyveket és cikkeket olvastunk, videókat néztünk. Beszélgettünk a gyereknevelésben nagy rutint szerzett emberekkel és – bár már korábban, de ebben az időszakban is – sokat beszélgettünk arról, egyes szituációkban milyen megoldást tartunk megfelelőnek. Próbáltunk minél több hasznos információt összegyűjteni, ami később segítségünkre lehet. Néhány témát épp az Apa leszek! sorozat kapcsán beszéltünk át. És természetesen végigzongoráztuk azt is, amit valószínűleg minden pár: sorba vettük az egyik és másik fél által otthonról hozott mintákat, szokásokat, attitűdöket, mazsolázgatva azok között és összhangba hozva saját elképzeléseinkkel. Az a benyomásom, hogy a gyermekvállalás kapcsán is kiemelkedően fontos, hogy már a házasság előtt, a jegyes időszakban megkezdődjön a tudatos, közös felkészülés.

A lelki aspektus pedig magától értetődő. Már fogantatása előtt imádkoztunk a gyermekünkért (és már most leendő testvéreiért). Mióta tudjuk, hogy megkezdte életét, még inkább imádkozunk érte, szentmisét ajánlunk fel és lemondásokat, nehézségeket is érte ajánlunk. Ahogy fontosnak tartjuk a napi közös imát, ugyanúgy azt is, hogy érte is közösen fohászkodjunk. A magunk módján már most megpróbáljuk bevonni őt is a közös esti imába. Arról pedig, hogy magzati kora ellenére hogyan igyekszünk a testin kívül a szellemi-lelki fejlődését már most elősegíteni, korábban írtam. Hiszem, hogy mindennek nagy ereje és jelentősége van.

Tehát, noha teljes erőbedobással kell készülni, valószínűleg sosem leszel teljesen készen. Az igazi megmérettetés akkor kezdődik, amikor a kis hercegnő/herceg betoppan – ettől azonban nem kell megijedni. Akkor aztán felkötni a nadrágot és mindent beleadni, mert a tét tényleg hatalmas! “Ezt egy életen át kell játszani” és jól kell csinálni!

A célegyenesben, az utolsó napokban vagyunk. Kérlek, mondjatok értünk egy imát!

Vágvölgyi Gergely

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás