„Apa, vegyél fel!” – a szemek, amikre egy apa nem mondhat nemet

Sokat kell dolgoznod a munkahelyen és a ház körül is akad tennivaló? Ezek után egy kis pihenésre is vágysz? De vajon mennyi időt tudsz szakítani gyermekedre? Gyerekként nagyon fontos és meghatározó volt számomra, ha apukám velem játszott. Bátorítok minden apát, hogy a sok teendő mellett ő is figyeljen arra, hogy kellő minőségi időt töltsön gyermekével!

Sokan, sokféleképpen képzelik el az apaságot. Valószínűleg az is meghatároz ebben minket, hogy milyen példát láttunk magunk körül és ez is alakítja azt, hogy mi milyen apák szeretnénk majd lenni. Lassan egy éve a gyakorlatban is megtapasztalhatom, hogy mennyi örömmel és kihívással jár az apaság, amelynek fontosságáról talán kevesebbet beszélünk. Az anyák azért mégiscsak kilenc hónapig a méhükben hordták a magzatot, az elején ráadásul ők tudják csak táplálni a babát és a nap 24 órájából szinte 25-öt töltenek vele. Eszméletlen így férfi szemmel nézve az a munka, amelyet az anyák elvégeznek.

Azonban apaként nekünk is nagy felelősségünk van abban, hogy ne csak külső szemlélőként nézzük ezt a folyamatot, hanem tevékeny részesei is legyünk ennek. Ezt mindenki felmérheti, megbeszélheti házastársával, hogy miben tud a legjobban segíteni az első hónapok alatt és aztán a továbbiakban.

Már abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gyermekem sokszor jön oda és igényli a társaságomat. Persze ez néha kimerül abban, hogy bennem látja a potenciális jelöltet, aki felveszi és felemeli őt egy bizonyos kinézett tárgyhoz. Ennek ellenére apai szívemnek mégis simogató, amikor látom gyermekemen, hogy az én segítségemet igényli. Mivel munkám egyik részét „home office”-ban tudom végezni, azért néha kihívással jár, hogy a munkámmal is haladjak, de neki se mondjak nemet állandóan, amikor odajön az íróasztalhoz és olyan szemekkel néz rám, amelyek azt mondják, hogy „apa, vegyél fel!”

hirdetés

Az utóbbi időben elég sok munkám volt, így többször is nemet kellett mondanom ilyen helyzetekben, hogy haladjak a dolgaimmal. Azonban pár hete elgondolkodtam rajta, hogy egyik részről milyen gyorsan telik az idő, hiszen alig hoztuk ki a kórházból és már hamarosan egyéves lesz, másik oldalról pedig, hogy apaként úgy kell intéznem a munkáimat, hogy gyermekemre és természetesen feleségemre is megmaradjon a minőségi idő. Így ha odajön hozzám, akkor felveszem magamhoz, megmutatom, hogy dolgozom, amiből valószínűleg nem sokat ért még, de mégis hátha érzékeli, hogy törődöm vele.

Hiszen nálam bölcsebb és tapasztaltabb szülők mondták már sokszor, hogy a gyermekévek nem jönnek vissza.

Így bármennyire is fontos, hogy munkánkkal anyagi biztonságot teremtsünk családunknak, az is lényeges, hogy minőségi időt is szánjunk rá. Itt a nyaralások ideje, így talán még inkább lesz lehetőség erre, de bátorítok minden apát arra, hogy figyeljünk rá, a hétköznapokban is legyünk tevékeny részesei gyermekeink és családunk életének!

Hortobágyi Tibor

hirdetés