2018. 03. 21.

Apa leszek! – Örülj, hogy apa vagy!

Velem azóta is madarat lehet fogatni… Mostanra egészen biztos vagyok benne, hogy nincs jobb dolog annál, hogy feleségül vehettem Renit és gyermekünk lesz. Ez az egész, minden nehézségével és plusz feladatával együtt akkora örömöt jelent, amit nehéz szavakba önteni. És néha döbbenten eszmélek rá arra, hogy ezt az örömöt egyesek képtelenek átérezni. Hogy mennyien kapták meg, majd játszották el az esélyt, amikor fontosabb volt a karrier, egy jó üzlet, a titkárnőjük, az alkohol, a drog, a saját önös érdekük, mint a családjuk; a feleségük, a gyermekeik. Amikor ezekkel a történetekkel szembesülök, még jobban megerősítést nyerek abban, hogy ezt nagyon jól kell csinálnom és semmi sem fontosabb, mint az, hogy jó férj legyek és majdan jó apuka. Akik már édesapák, ragadják meg ezt a lehetőséget és minden erejükkel koncentráljanak arra, hogy minél többet adjanak gyermekeiknek: nem elsősorban anyagi, de lelki és szellemi téren, példamutatás terén, emberségből és szeretetből, mert mindaz, amit adni tudnak, valójában pótolhatatlan! Napjainkban egyre nagyobb szükség van jó apákra, akik nem csak a számlákat, vagy az új edzőcipőt/iPhonet/XBox-ot fizetik, hanem jelen is vannak gyerekeik életében. Jelen lenni pedig annyit jelent, mint alakító, formáló tényezőnek lenni, vállalni a kudarcokat nehézségeket éppúgy, mint a sikereket, örömteli pillanatokat. 

Ha Te már apa vagy, éld meg ezt az örömöt! Ismerek olyanokat, akik, bár nagyon szeretnék, egyelőre mégsem lehetnek apák. Akik csodálatosan nevelnének – és reményeim szerint: nevelni is fognak! – értékes embereket, ezidáig azonban nem adatott meg nekik. Döbbenetes belegondolni, mennyien vannak, akik vágynak rá és mennyien, akiknek megadatott, mégsem akarják jól csinálni, mert levetik magukról a terhet és energiájukat haszontalan dolgokra pazarolják. 

Már az apaságra készülve is úgy látom, hogy apának lenni csodálatos, felemelő, megtisztelő hivatás – tekintsük rá ennek megfelelően!

A gyermekvárás számtalan örömteli perce megédesíti a hétköznapjainkat. 

Az elmúlt egy-két hét slágere, hogy most már érezzük a baba mozgolódását. Először persze csak a feleségem érzékelte, ha rúgott egyet a kicsi, de éppen a nemzeti ünnep reggelén már az én hasra tapasztott tenyeremet is olyan erővel találta el, hogy nagyon határozottan éreztem: ez minden kétséget kizáróan ő. A műveletet azóta lelkesen ismételgeti, anya és apa legnagyobb örömére. A kedvenc időtöltésünk most ennek megfigyelése.

hirdetés

A rúgásaival, mozgásával kapcsolatosan azóta több érdekes és aranyos összefüggésre is felfigyeltünk. Először is, a kicsit lázba hozza a harangszó. Egyik este épp szellőztettünk, amikor a közeli templom harangja megkondult. Ettől kezdve a pici addig rúgdosott, amíg az el nem hallgatott. Utána ugyanez volt a válasz, valahányszor a Youtube-ról bejátszottuk neki egy harang zúgását. Mivel persze nem tudjuk, tetszik-e neki, vagy inkább aggasztja, a „harangjátékot” komolyzenével váltottuk fel – Kodály szerint a gyermek zenei nevelését már az anyaméhben el kell kezdeni. Rajtunk pedig nem múlik, sok zenét hallgathat és éneklünk is neki. Úgy tűnik, az alma is bejön neki: valahányszor édesanyja almát eszik, ő élénk mozgással reagál rá (ami persze lehet véletlen egybeesés is). Amikor pedig esténként Reni hátát cirógatom, akkor rúgja a legnagyobbakat, amikor Reninek a legjobban esik a simogatás – amit a feleségem kap, azt a jelek szerint megkapja a gyermek is.

Már most, amikor még meg sem született, megerősítést nyer a mondás, miszerint a gyermek számára a legfontosabb, hogy a szülei nagyon szeressék egymást;

ha Renit boldoggá teszem, a baba is vele együtt örül. Hihetetlenül édes…!  🙂 

Vágvölgyi Gergely

Ui.: igyekszem feltérképezni az apaságra felkészítő (elsősorban keresztény) könyveket. Minden tippet örömmel fogadok és előre is köszönök!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Apa leszek! Blog Vágvölgyi Gergely
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás