Gyermekre vágyva – az utolsó írás

Az elmúlt hónapokban megosztottam veletek gyermekre várásunk történetét. Nem tudok happy end-ről beszámolni, úgy tűnik még mindig hosszú út áll előttünk. Mélyen hisszük férjemmel, hogy ennek az útnak értelme van, és Istennek célja van velünk és mindazzal a sok tapasztalattal is, amit eddig átéltünk. Mélyen a szívünkben meg vagyunk róla győződve, hogy Isten meg fog bennünket ajándékozni több gyermekkel is. Ahogy tizenhárom éves koromban a leendő férjemért, úgy most a leendő gyermekeinkért imádkozom.

Hét részen keresztül írtam a múltról. Annak minden szépségéről és fájdalmáról. A legutóbbi részben pedig 5+5 tanácsot adtam, hogyan érdemes közelíteni egy meddő párhoz, saját tapasztalataink alapján. Bármit hoz még Isten elénk a következő években, évtizedekben, ez az elmúlt időszak meghatározó lesz, ebben biztos vagyok. Még akkor is, ha sok várakozással töltött év áll még előttünk. Ugyanis Isten hatalmas dolgot tett velünk, a házasságunkkal ez idő alatt.

Kimunkálta bennünk a türelmes várakozást, az elfogadást, hatalmas leckét adott a mások felett való ítélkezésről.

Én, ha nem is tanultam meg tökéletesen, de sokat fejlődtem a hallgatásban. Mások meghallgatásában a beszéd helyett és Isten meghallgatásában is, a siránkozás helyett. Megtapasztaltuk, milyen egy krízis a házasságban, és azt is, milyen abból megerősödve továbbmenni. Ezek miatt a leckék, tapasztalatok miatt meghatározó időszak van a hátunk mögött.

hirdetés

Eljött az idő, hogy mielőtt elbúcsúznék, egy időre, amíg hírül nem adhatom gyermekünk érkezését 🙂 , megosszam veletek a legfontosabb tapasztalatot, melyet az Úr adott nekünk az elmúlt időszakban. Egyetlen szóval nem tudnám leírni, de valami ilyesmiről van szó: Isten vezetésében élni. Eddig sem volt számomra ismeretlen a kérő és a hálaadó ima. Tudtam, hogy mindkettőnek nagy jelentősége van a többi imával együtt. Ugyanakkor mostanra tapasztaltam meg nagyon erősen, hogy imáim meghallgatásra találtak és nem csak az apróságokban. Persze szinte semmi nem úgy valósult meg, ahogy én elképzeltem! Szóval már igyekszem semmit nem elképzelni a teherbe esésem időpontjáról, mert eddig azokból sem valósult meg egyik ötletem sem… De ezt tudhattam volna előre, hisz Izajásnál már évezredekkel ezelőtt meg van írva, hogy:

“Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én útjaim nem a ti útjaitok.” (Iz 55.8)

Ő pedig nem mástól vette, mint az Úrtól. Jézus azonban elküldte maga után a Szentlelket, akin keresztül mégiscsak szerezhetünk bizalmas információkat Isten terveiből. Benyomásokat, beszélgetéseket, könyvélményeket, filmeket, jóformán bármit képes felhasználni, hogy elültesse bennünk a vágyat olyan célok elérése iránt, melyek az Ő gondolatai szerint valók. Így érlelte meg bennem is a gondolatot, és így tett engem elég bátorrá, hogy megírjam a történetünket. És az első billentyűütésektől fogva tudom, hogy ezt valóban az Úr szándéka szerint teszem, nem pusztán a saját ötleteimtől vezérelve.

Ugyanezt a bizonyosságot és örömet élhettem át nemrégiben, amikor a munkámban új perspektívákat nyitott meg előttem. S bár tudtam, hogy nem lesz egyszerű, most ott szeretne látni engem helytállni és élményeket gyűjteni. Az elmúlt fél évben igyekeztünk a lakhatásunkat is átmenetiből saját otthonná teremteni, de egyértelművé vált, hogy Isten nem pont azt a módot képzelte el erre, amit mi. A szívünk mélyén úgy érezzük, nemcsak jobb terve van számunkra, de fontos, hogy egyelőre a helyünkön maradjunk. Itt van ránk szüksége valamihez. És ez a dolog bizsergetően izgalmas része, mert mi igent mondtunk a kérésére, de még nem tudjuk a részleteket.

Igyekszünk a gyermekvállaláshoz is valahogy így hozzáállni. Nem ismerhetjük előre sem a napot, sem az órát, de felkészülhetünk rá. Meg-megújuló szeretettel várhatjuk az érkezését. Ha emlékeztek az első részre, írtam, hogy micsoda élmény volt, amikor ketten együtt Isten elé álltunk és kimondtuk az igent egy születendő életre. Most hasonló döntéshelyzetben vagyunk.

Ki kell mondanunk, hogy nem csupán a gyermekre mondunk igent, hanem Isten mindent felülmúlóan csodálatos tervére velünk kapcsolatban.

Igent mondunk a vezetésére. Igent a váratlan ötleteire, melyek persze csak számunkra váratlanok! Igent mondunk Rá életünk minden napján. Ha ezt sikerül megtennünk, akkor semmiben nem fogunk szűkölködni. Nem azért, mert mindent megkapunk, amit kérünk, hanem mert mindenünk meglesz, amire csak szükségünk lehet.

Nem volt egyszerű eljutni addig, hogy ezeket a szavakat ne csak kimondjuk, leírjuk, hanem komolyan is gondoljuk. Ne csak ésszel, szívvel is Isten elé tudjunk állni.

Kívánom, hogy azok akik egy cipőben járnak velünk, találják meg az utat az Atya szívéhez, ahol a megnyugvás és a béke van, amiből mindnyájan meríthetünk! Kívánom, hogy mindazok, akik gyermekre vágynak, ismerjék fel az Úr szándékát az életükre és éljenek aszerint, hogy örömük teljes legyen! Ahogy Dávid is mondta a 23. zsoltárban:

“Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.”

Végül néhány könyvet ajánlok a figyelmetekbe, melyek nekünk is segítenek, hogy feldolgozzuk a gyászt, amit egy nem létező gyermek elvesztése miatt érzünk minden hónapban. Segítenek a házasságunkat megerősíteni, tisztán megélni a szexualitást, és felkészülni az anyai és apai örömökre.

Chistopher West: Jó hírek a házasságról és a szexualitásról

Debra Bridwell: Gyermekre vágyva

Josh McDowell: Apák 10 fogadalma

Gary Chapman: Egymásra hangolva

Ifjú Sára

hirdetés