Anyapercek, Lábánné Hollai Katalin

Anyapercek – Anya a bokszutcában

Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.

Néha anya is kiáll a forgalomból. Jobb esetben tudatosan megpihen és regenerálódik, rosszabb esetben a kényszer hozza a pihenőt, mondjuk egy betegség formájában. Ez az őszi időjárás rajtunk is végigsöpört és én is lebetegedtem pár napra. Még szerencse, hogy a leggyengébb napon Apa még talpon volt.

Miközben bedugult orral, gyengén feküdtem az ágyban vagy kint a játszószőnyegen, hogy legalább jelen legyek a család életében, rengeteg érzés kavargott bennem. Időbe telt, mire letisztáztam magamban, hogy mit is érzek, milyen gondolatok kavarognak bennem.

  • Én vagyok az anya, nélkülem megáll az élet, nem lehetek beteg.
  • Erősnek kell lennem, hiszen gondoskodnom kell egy kisgyermekről.
  • A férjemnek van elég dolga a munkában, nem kellene tovább terhelnem.
  • Felnőtt ember vagyok, össze kell szednem magam.

Eleinte azt gondoltam, jogosak ezek az érvek, és nincs jogom betegnek lenni vagy egyszerűen elfáradni, pihenni. Aztán jobban belegondoltam. Egyszer hallottam egy autóversenyzőről (egyáltalán nem vagyok jártas a témában), aki még azelőtt beállt mindig gumicserére a bokszutcába, mielőtt rákényszerült volna. Így amikor mások sorra kiszálltak a versenyből, ő gondtalanul ment tovább. Lehet, hogy ez csak kitaláció, de jó példának érzem a saját helyzetemre. Ha nem szeretnék végleg kiszállni, muszáj tudatosan beiktatnom pihenőket. Ha pedig a szervezetem szól, mondjuk egy betegséggel, akkor értenem kell a jeleket és ki kell állnom a bokszutcába. Kell egy kis szerviz és ez nem kidobott idő.

Megengedhetem magamnak, hogy néha gyenge legyek, hogy máskor én emeljek fel másokat. Tudnom kell pihenni és elfogadni mások gondoskodását, hogy a mindennapok többségében én tudjak adni. Azt hiszem, Isten is ezt várja tőlünk. Erre tanít a teremtés hetedik napja és számomra ezt üzeni a 127. zsoltár is. Az Istennel élő embereknek a pihenését is megáldja az Úr, tehát Vele  van értelme néha beállni a bokszutcába.

„…De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt 127.2)

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás