Anyapercek, Lábánné Hollai Katalin

Anyapercek – A küzdelmek ereje

Egyperces gondolatok az anyai élet vidám, felemelő, vágyott, olykor tehetetlen, máskor inspirált pillanatairól.

Minden család életében mérföldkő az első betegség, legalábbis sokan ezt mondják. Mi is elértünk ehhez a ponthoz, amikor Dorka hörghurutos lett, ahogy idén nyáron annyi gyermek. Az enyhe kis fejcsóválós aggódás viszonylag gyorsan csapott át a „tenni kell valamit” harciasságába. Nem vagyok egy túlságosan aggódós típus, de amikor 8 órája semmi folyadékot nem vitt be a pici lány, akkor azért az rám hozta a frászt. Hála Istennek, a nagyon kedves és profi gyerekorvosunk ellátott minden tanáccsal, gyógyszerrel és elindulhattunk a gyógyulás útján. Én pedig az aggódás helyett teljesen arra koncentrálhattam, hogy Dorkát dédelgessem, csillapítsam a lázát és gondoskodjak róla.

Számomra hatalmas áttöréseket hozott az a pár nap, amíg Dorka igazán elesett volt. Soha nem volt annyit a kezemben, nem bújt hozzám annyit, mint akkor. Elaludt a karjaimban a kedvenc kutyusával a hátán.

Mindeközben észrevétlenül olyan szálak fonódtak köztünk, amelyeket addig ezer puszi és ölelés sem tudott létrehozni.

Újból rádöbbentem, hogy az igazi szeretetnek része a küzdelem. Lemondások, kilépés a komfortzónából, türelmes várakozás, vagy egész nagy áldozatok. Egy szülőnek sem könnyű szinte kényszerítve diktálni a gyermekébe a gyógyszert, de mindenki megteszi, mert tudja, hogy ez szolgálja a gyermek érdekét, a gyógyulást. Mi is így voltunk ezzel. Közösen Dorkával megküzdöttük a nappalokat, aztán hármasban Apával az éjjeleket. Visszatekintve pedig látom, hogy ez a közös küzdelem közelebb hozott minket. Látom, ahogy szorosabb lett a kötődés, több a szociális interakció, a szeretetmegnyilvánulás Dorka részéről.

Közben pedig Krisztus keresztáldozatából is megértettem egy picivel többet. Rádöbbentem, hogy Ő sem csinált semmi mást, csak meghozta azt az áldozatot, amiről tudta, hogy ez a javunkat szolgálja.

Meghalt értünk, hogy ezzel is közelebb vonjon minket magához.

Én mérhetetlenül hálás vagyok, hogy Ő ezt megtette értem és így lehet vele egy olyan szoros kapcsolatom, ami átvisz a nehézségeken, amelyből én is tudok továbbadni.

„Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5.8)

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás