Sokan azt gondolják, hogy ezek a nagy megtérés- és meghívástörténetek hollywoodi filmekbe illő sztorik lehetnének, tele kalanddal, akcióval és nagy csavarokkal. Nos, azt kell, hogy mondjam, hogy ezek félig meddig igazak is!
Kategória
Blog
Méltatlanul elfeledett, kiváló keresztény politikus, Esterházy János nevét viseli az az akadémia, amelynek deklarált célja, hogy a felvidéki magyarság szellemi oszlopává váljon. Gubík Lászlóval, a Via Nova – Új Út elnökével, az Esterházy Akadémia igazgatójával beszélgettünk a hit megtartó erejéről, a megtörhetetlen politikus boldoggáavatásának hátteréről és az új intézmény lelkiségre építő küldetéséről.
Ha már Wittenbergben nem sikerült, igyekezzünk mi megtenni: nyissuk meg a kapukat egymás előtt, legyünk alázattal egymás iránt, törekedjünk a párbeszédre és éljük is meg, amiről beszélünk!
„Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!” (Jn 13,34)
Ahogy hallgattam a Reformáció 500. évfordulójának nemzeti emlékünnepét a Duna TV-n, egy komoly üzenet ütötte meg a fülemet, amit így tudnék összefoglalni: Térjetek meg, és tartsatok bűnbánatot! Ez pedig eszembe juttatta életemnek egy nagyon meghatározó eseményét: amikor újra megtértem a katolikus hitbe, amikor „reformáltam”.
Emlékszem gyerekkoromban nem túlságosan rajongtam mindenszentekért, illetve halottak napjáért: kimenni ezen a rideg, korán sötétedő őszies napon az amúgy sem szívderítő temetőbe, nem tűnt egy remek programnak.
Nagyobbik fiunk lassan 4 éves lesz. Sok mindent tud már, és még több mindent kell megtanulnia. Kitől? Tőlünk, a szüleitől. Ezért is tartom nagyon szép és fontos hivatásnak a szülőséget.
Közeleg a 95 tétel kifüggesztésének 500. évfordulója, és (ettől amúgy függetlenül) a katolikus egyházon belül egy olyan ünnep, amelyhez búcsúnyerési lehetőség kapcsolódik. Már ez az együttállás is izgalmassá teszi az előttünk álló hetet. Elöljáróban, mintegy mottóként, engedjétek meg, hogy idézzek egy klasszikust: Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel! (Luther Márton 95 tételének 71. pontja)
Nyugodtan állíthatom, hogy anyatejjel szívtam magamba a katolikus hitet. A családomból sokan végeztek katolikus teológiát, hittant oktatnak és élő hitű közösségbe járnak, amiért nagyon hálás is vagyok. A nagymamám csecsemőkoromtól fogva vitt be napi szinten a hittanóráira és a templomba, így a szó szoros értelmében „belenőttem” a katolikusságba. Isten mindig is az életem része volt, de 15 éves voltam, amikor egy Istenélmény kapcsán „újjászülettem”, és újfajta kapcsolatom lett Jézussal. Azóta bármikor kérdeztem Istent, mindig megerősített abban, hogy nekem itt a helyem.