Dos Caminos - A lejtőre és az emelkedőre is szükségünk van – 777
Dos Caminos, Hortobágyi Tibor

Dos Caminos – A lejtőre és az emelkedőre is szükségünk van

Szent Miklós ünnepe kapcsán ő rá esett a választásom tegnapi „Ismerj meg egy szentet” játékomban. Közben elérjük az El Camino egyik nevezetességét, a híres zarándokemlékművet és elárulom, hogy szerintem miért jobb, ha lelki mély- és csúcspontokat is meg kell tapasztalnunk.

Cizur Menort hátrahagyva egy 300 méteres szintemelkedés után érjük el az Alto del Perdón hágó tetején található zarándokemlékművet. A Vicente Galbete által tervezett, 1996-ban állított műalkotás nem elsősorban szépsége miatt különleges, hanem az innen elénk táruló panoráma miatt. Továbbá kedvenc El Caminós filmem (The Way, magyar fordításban A vándorút – Emilio Estevez rendezte –; érdemes megnézni, ha még nem láttad, mert nagyon jó és a mondanivalója is hasznos) egyik legjobb poénja is ehhez a helyhez köthető, amikor a kicsit lusta holland zarándok itt szembesül azzal, hogy ezt az utat kerékpárral is meg lehet tenni, amikor lehagyják őket.

Ahogy ígértem a tegnapi részben, én is választottam egy szentet, akinek az életét kicsit felelevenítettem. A mai nap kapcsán talán nem meglepő, hogy Szent Miklósra esett a választásom, ezzel is elősegítve, hogy tisztában legyek a mai ünnep hátterével. Érdekes, hogy történettudományi szempontból kevés bizonyított tényt lehet tudni róla, mégis milyen népszerű szent lett a myrai püspök. Figyeljünk ma oda arra, hogy valamilyen aprósággal, jócselekedettel lepjük meg embertársainkat, szeretteinket!

Az Alto del Perdón hágóról leereszkedve folytathatjuk az utunkat Puente la Reinaig (A királynő hídja). Elég hullámzó terepen haladunk, ami alatt azt értem, hogy lesétálunk a völgybe, hogy aztán ismét átszeljünk egy települést, ami a dombtetőn terül el (ilyet fogunk még tapasztalni utunk során). Néha úgy érzem, milyen jó lenne, ha inkább sík terepen mennénk, mert mi értelme van lemennünk, hogy aztán ismét felmenjünk az emelkedőn a településekig. Ez az érzés a hétköznapokban is sokszor elér, csak nem fizikai értelemben. Milyen egyszerű lenne, ha a gondjaimat, problémáimat nem kellene megoldanom, hanem a lelki mély- és csúcspont helyett egy arany középutat választhatnék a cél eléréséig, problémák nélkül. Persze ez csak elsőre hangzik jól, hiszen gondoljunk bele, milyen jó érzés, amikor megmászunk egy hegyet és visszatekintünk. Ilyen az élet is. Amikor megoldódik a gondunk akkor megkönnyebbülünk. Ilyenkor viszont ne felejtsünk el hálát adni Istennek, hiszen nélküle nem sikerült volna ez az út! Továbbá ne felejtsük, hogy amikor lelki mélyponton vagyunk, rá akkor is számíthatunk!

Puente la Reina csak 19 km-re fekszik Cizur Menortól, így még az albergue (így hívják a zarándokszállásokat az El Caminón) nyitása előtt odaérünk a településre. Ilyen a hátralévő úton nem lesz már, de legalább ezt is megtapasztaljuk, hogy milyen, ha nekünk kell várni arra, hogy elfoglaljuk a szállásunkat. Puente la Reina-ban a nevezetes híd mellett érdemes megtekinteni a különleges Y-alakú keresztet is, amiből kettő található az El Caminón.

Mivel kettős utunkon az advent rövidebb egy kicsivel, mint amennyi idő alatt a spanyol zarándokutat megtettük, így lesznek olyan napok, amikor az El Caminós utunkban két napot is ugrunk egy nap alatt. Holnap is ilyen lesz, de, hogy meddig jutunk ott, azt majd akkor árulom el!

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá