Dos Caminos - Örömvasárnapja és a Camino örömei – 777
Dos Caminos, Hortobágyi Tibor

Dos Caminos – Örömvasárnapja és a Camino örömei

Kettős utunkon már sok párhuzamot próbáltam bemutatni az El Camino és az adventi időszak között. Ezúttal örömvasárnapját kötöm össze a zarándokút apró örömeivel. Isten mindig megtalál minket kegyelmi ajándékaival!

Az El Camino során sokszor találkozunk nem csak zarándoktársaink és szállásadóink, hanem a helyiek önzetlen segítségével is. Amikor Leónt elhagytuk, kerestünk egy reggeliző helyet, de útközben sehol sem találtunk. Már kezdtünk elcsüggedni, amikor a zarándokút mellett az egyik háznál harapnivaló volt kitéve a vándoroknak. Apróság, de akkor ez a figyelmesség hatalmas ajándék volt.

Hasonló örömben volt részünk másnap is, amikor elhagytuk San Martín del Caminót. Egy hosszabb emelkedő végén, amikor a tűzőnap hatására már kezdtünk egy kicsit kimerülni aznapra, Astorga előtt nem sokkal egy bódéban finomabbnál finomabb bio ételekkel és italokkal várta egy helyi fiatalember a zarándokokat, továbbá egyszerűen kialakított árnyas ülőalkalmatosságokkal is. És mindkét esetben teljesen ingyen adták. Természetesen lehetett otthagyni adományt (amit meg is tettünk), de az biztos, hogy ők nem a zarándokokon akarnak meggazdagodni, hanem inkább nekik segíteni.

Ezek a figyelmességek nagy örömet jelentettek a Caminónak ezen a szakaszán. Advent harmadik vasárnapját az örömvasárnapjaként tartjuk számon mi keresztények. Bár a világ elsősorban aranyvasárnapként emlegeti, és hatalmas leárazásokat árasztanak a boltok, hogy szerezzük be az ajándékokat minél hamarabb, hiszen mindjárt itt van karácsony. Utóbbi állítás valóban igaz, tényleg már csak egy hét az ünnepig, de számomra inkább azt jelenti, hogy lássam meg Isten ajándékaiban az örömet. A mai napon is elárasztott kegyelmével. Új helyre mentünk már második alkalommal szentmisére, ahol teljesen véletlenül összefutottam egyik legjobb barátommal, akivel már régebben találkoztam és ez nagy örömet jelentett mindkettőnknek. Ebből is látszik számomra, hogy Isten ajándékai akkor találnak meg minket, amikor nem is számítunk rá.

Pár szót az útról is. Ebben a két napban, ahogy már említettem, előbb San Martín del Caminoig mentünk, majd másnap Astorga volt a cél. Mint utóbb megtudtuk, San Martínból még tovább mehettünk volna egy települést, mert Hospital de Órbigóban magyar önkéntesek által fenntartott zarándokszállás működik, amit ajánlok mindenkinek, aki arra jár (a Camino végén még lesznek magyar szállások). Ezen a településen egyébként egy jó hosszú boltíves kőhíd ível át a folyón. Astorgába érve még volt időnk megnézni a kis városkát, amelynek nagyon szép az óvárosa, amelynek ékessége egy templom és egy Disney-szerű kastély. Innen pedig az is látszik, hogy holnap ismét felmászunk a hegyekbe…

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá