Dos Caminos, Hortobágyi Tibor

Dos Caminos – Tegyük le terheinket

Hamarosan elérkezünk az El Camino egyik spirituális csúcspontjához! Ennek kapcsán ismerkedjünk meg azzal, hogy tehetjük le terheinket a spanyol zarándokúton. Szerencsére az adventi időszakban is van erre lehetőségünk, éljünk hát vele!

Astorgától bő egynapos emelkedő kezdődik a Cruz de Ferroig. A magyaros fordításban Vaskeresztet jelentő hellyel a holnapi napon bővebben is foglalkozom, de nem árt, ha már ma is egy kicsit ráhangolódunk.

Az El Caminónak ugyanis a Cruz de Ferro spirituálisan az egyik legkiemelkedőbb állomása.

Már a zarándokút utolsó harmadán belül vagyunk, ami azt jelenti, hogy egyre közelebb kerülünk Santiago de Compostelához. Ráadásul van egy különleges „zarándokszabálya” is ennek a helynek. Kettős utunk elején már szót ejtettem arról, hogy mindenki hoz otthonról egy kicsi követ/kavicsot, amit egészen eddig cipel, majd a Cruz de Ferronál leteszi. Ez jelzi jelképesen azt a terhet/felajánlást, amiért a zarándokutat járjuk. Ezt követően viszont végleg magunk mögött hagyjuk azt amit cipeltünk és a lelki súlyoktól felszabadulva járjuk az út utolsó harmadát Santiagóig.

Az adventi időszaknak is az utolsó harmadán belül járunk már. Biztos sokan, mást és mást cipeltünk ez alatt a készület alatt. Lehet sok örömben, nehézségben volt részünk. Előfordult esetleg, amikor nem úgy alakultak a terveink és elbuktunk, de biztosan olyan pillanatok is akadtak, amikor éreztük Isten jelenlétét és végtelen kegyelmét. Az adventi időszaknak is van egy Cruz de Ferroja. Ez pedig nem más, mint a szentgyónás. Amikor letehetjük bűneinket a Jóisten elé és bármit is tettünk, ő végtelen irgalmával megszabadít bennünket ezektől a lelki kövektől és megbocsát nekünk. Ha szakítunk időt a gyónásban is Istenre, akkor az megkönnyítheti az utolsó napok készületeit, és a feszített teendőink elvégzését!

Astorgától eredetileg Foncebadónig terveztünk elmenni ezen a napon, ami majdnem 600 méteres szintemelkedést jelentett 26 kilométer alatt. Végül 5 kilométerrel lerövidítettük ezt a szakaszt és úgy döntöttük, hogy nem a délutáni nagy melegre hagyjuk az emelkedő keményebb részét, hanem a hajnali kellemesebb időre. Szerintem jó döntés volt, mert ismét sikerült egy nagyon kedves kis szállást találni. Bár már csak a régi istállóban kaptunk fekvőhelyet, de ez is nagyon hangulatos volt. Ráadásul mivel angolok tartották fenn ezt a szállást, így délutáni teában és közös reggeliben is részünk volt, ami kellő energiát adott a másnapi keményebbnek ígérkező napunkhoz.

Még nem érkezett hozzászólás