Nem várt helyről kaptam megerősítést a vasárnapi evangéliumot követően: avagy törekedj mindig arra, hogy tudásod legjavát nyújtsd, ezzel hálát adva tehetségedért!
A talentumokról szóló példabeszéd mindig fejtörést okozott nekem gyerekként. Amikor meghallottam úgy gondoltam, hogy lehet én is olyan vagyok, mint az a szolga, aki csak egy talentumot kapott, és azt a biztonság kedvéért szépen elássa, majd visszahozza urának. Bátorság kell ahhoz, hogy a tulajdonodban lévő értéket kamatoztasd, én meg gyakran úgy éreztem, hogy biztos olyan esetlen lettem volna, hogy azt az egy kicsi talentumocskát is valahol elszerencsétlenkedem és elveszítem.
Persze most már felnőttként kicsit máshogy látja az ember: megérti, hogy mennyire fontos a tehetség kibontakozása. Egy kereszténynek látnia és értenie kell, hogy Isten tehetséget adott neki – ezért is egyik kedvenc kifejezésem az “Istenadta tehetség” – amit tilos elherdálnia. Ebből a szemszögből már sokkal inkább érthető a gazda döntése – habár azért csak megsajnálja az ember a teszetosza, bátortalan szolgát is. Motiváló részlet is lehetne, de valljuk be kicsit ijesztő is, ismerve a talentumot elherdáló ember sorsát.
hirdetésEzekkel a gondolatokkal a fejemben léptem ki a templom kapuján vasárnap, amikor a rádiót bekapcsolva egyből a következő monológra lettem figyelmes.
“Mindig törekedtem arra, hogy sokat nyújtsak. 14 éves koromban apám mondta nekem, hogy “Gyere ide!”. Elé álltam és ő így folytatta: “Ha te a tudásodat, a tehetségedet, a szorgalmadat maximálisan adod az Úrnak – és ujjával felmutatott – az Neki csak éppen csak elegendő.” Nem értettem, 18-20 évesnek kellett lennem ahhoz, hogy felfogjam édesapám mit adott nekem akkor. “Fiam, bármit csinálsz, mindig a maximumot add, mindig!”
Kopeczky Lajos, a Magyar Televízió egykori sportriportere, orgonaművész, építészmérnök mondta ezeket a szavakat, akit Prima Primissima díjra jelöltek fantasztikus pályafutása miatt. Harminc éven át dolgozott a közmédiában, számtalan nívódíjat kapott Tökéletesen illett szövege az aznapi evangéliumhoz, pedig semmi köze nem volt hozzá, hiszen csak a jelölése kapcsán mesélte el ezt a történetet.
Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Légy büszke arra, hogy kaptál talentumot: ha egyet, ha tízet, ha százat, teljesen mindegy mennyit. Becsüld meg és kamatoztasd, építve ezzel is Isten országát. Hatalmas félreértés az, hogy magadból kihozni a maximumot az csak egy kósza lehetőség.
Nem az, hanem kötelesség.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás