Blog

Megéri a böjtöt tartani?

Egyszer egy nagyböjt folyamán, amikor első évemet töltöttem a szemináriumban, kipróbáltam, hogy egész végig nem ettem húst. Egy falatot sem. Nagy nehezen, de sikeresen teljesítettem. Ezután pedig felmerült bennem a nagy kérdés: „Megérte?”

Valószínűleg mindenki, aki kicsit is komolyabban akarja megélni a keresztény hitét, az a böjti időszakok alatt megpróbálja magát a böjtölést is komolyabban venni. Számomra, amikor fiatal kamaszként még nem vettem komolyan a hitemet se, akkor is feljött a böjt gondolata adventkor vagy a nagyböjtben. A környezetem általában tartotta, tanultunk róla a hittanon is, szóval engem is elkezdett foglalkoztatni a téma. De nem is tartott sokáig az érdeklődés, édesapám ugyanis nagyon szeretett sütni-főzni, és hát a húst sem vetette meg… A többit el tudjuk képzelni.

Hanem azért mégsem hagyott nyugodni a böjttel kapcsolatban egy dolog. Miért éppen evéssel böjtöl, aki böjtöl? Persze a böjtöt lehet bárminek a megvonásával megtartani, mégis ez a legnépszerűbb. Egy nagyon aranyos elképzelés szerint azért, mert az első bűnt is kvázi evéssel követték el. Van benne valami, de szerintem itt ennél többről lehet szó.

Visszakanyarodva az első bekezdéshez, jó pár éve ki is próbáltam a böjtölés extrém formáját, nem ettem húst 40+7 napon át (nálunk görögkatolikusoknál ugyanis kicsit hosszabb az is). Borzasztóan furdalt a kíváncsiság, hogy tényleg ad-e valamit, ha magamat megfeszítve ellenállok a kísértésnek, és másfél hónapon keresztül búcsút mondok a kedvenc ételeimnek. Már a végére tényleg az őrület kerülgetett. „Csak egy kis falat, az még úgysem árthat meg „– gondoltam magamban. De nem!

Aztán húsvétkor újra elkezdtem húst enni. Nos, semmi nem változott. Minden ment azután, úgy, ahogy volt. Mégis megtanított ez az egész egy fontos dologra. Mégpedig arra, hogy a böjt az eszköz, és nem a cél. A böjttel, ha azt valamiért felajánlva, lehetőleg végigimádkozva, vagyunk képesek Istenhez közelebb kerülni, hiszen ő a cél.

Most, hogy közeledünk advent felé, újra feljön a böjt kérdése. Nekem mi jelent, kihívást? De nem is akármilyen kihívást, hanem olyat, amelyet jó szívvel fel tudok ajánlani valamiért, vagy valakiért. Akár saját magamért is. Nem mellesleg Istenről sem feledkezve meg, hiszen az igazi cél Ő, hozzá eljutni. Megéri böjtölni, de csakis akkor, ha annak önmagán túl van a célja. Ne azért csináljam, mert szokás, vagy, mert magnak akarok imponálni. Azért mondjak le valamiről, hogy annak a helyére akár végérvényesen másvalaki költözzön, akár új értelmet adva a böjt eszközének.

Kiss Máté

kép. pexels.com

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás