Dos Caminos, Hortobágyi Tibor

Dos Caminos – Kisebb akadályokkal a cél felé

Eső nélkül nincs Camino? Melyik évszakot választanád a zarándokút megtételére? Mit jelent számomra a harmadik gyertya a koszorún? Valamint miért gondolkodj előre az El Caminón, hogy mit fogsz enni aznap? Ezek a kérdések foglalkoztattak a mai napon.

Zarándokutunk egy hónapja alatt tulajdonképpen ezen a napon fordult elő, hogy esőkabátban kellett sétálnunk. Ami hatalmas kegyelem, hiszen többször kerülgetett minket egy-egy nyári zápor, illetve volt, hogy néhány csepp erejéig ránk is ijesztett. Ezúttal viszont a nap első felében valóban hűvös és esős idő volt. Mi július közepe és augusztus közepe között jártuk végig az El Caminót, így aki inkább a meleget szereti, annak a nyári időszak az ajánlottabb. Persze ennek is megvannak a hátrányai (pl. többen vannak, napközben meleg van…), de én például nem tudnám elképzelni, hogy rossz őszi, vagy tavaszi időjárási körülmények között sétáljam végig a 800 kilométert. Ennek ellenére minden elismerésem azé, aki ezt az időszakot választja, sőt, vannak olyan bátrak is, akik télen vágnak bele a Caminóba. Annyit azért hozzá kell tennem, hogy hiába volt sokszor nagyon meleg, mégsem éreztük annyira elviselhetetlennek, mint sokszor itthon. Valószínűleg az is sokat segített, hogy például a Burgos és León közötti szakaszon 7-800 méteres fennsíkon haladtunk.

Advent harmadik szombatján este meggyújtjuk a harmadik gyertyát is a koszorún. Sokan más színnel különböztetik meg ezt a többi három gyertyától, a lila mellett egy rózsaszín is szokott lenni. Ez jelzi nekünk, hogy már csak egy gyertyánk van, ami idén megegyezik majd Szentestének, azaz Jézus születésének az ünnepével is. Számomra azt szimbolizálja egy kicsit ez a gyertya, mint, amikor kisgyerek voltam és karácsony előtt már nagyon vártam a másnapot, hogy vajon milyen ajándékot kapok ezúttal. A harmadik gyertya is izgatottá tesz, hogy már csak egy hét és Jézus születésnapját ünnepelhetem. Csak itt fordított a helyzet. Nem arra gondolok, hogy mit kapok, hanem arra, hogy mit adhatok neki. Még egy hetem van tenni azért, hogy szép „ajándékkal” lepjem meg Őt.

Mansilla de las Mulas mindössze 18 kilométerre fekszik Leóntól, így nem kellett ezen a napon sokat sétálnunk. Az időjárás kicsivel jobb volt már, mint előző nap, legalábbis eső már nem volt, csupán a széllel kellett kicsit megküzdeni. Azért mégiscsak legyen valami leküzdendő feladat az El Camino mai napján is. Leónba érkezve akadt egy másik ilyen feladat is. Ugyanis aki a zarándokutat járja, megtanulja, hogy Spanyolországban vasárnap nem sok boltot talál nyitva, így amikor közeledünk a hét utolsó napjához, érdemes egy kicsit előre gondolkodni, és betárazni elemózsiából. Ezúttal csak részben sikerült ennek az íratlan szabálynak eleget tennünk. Szerencsére azért éhen nem haltunk, viszont megtanultuk, hogy a napi élelem beszerzése is okozhat gondot egy nagyvárosban is, ha nem előrelátó az ember.

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá