Barangolás a búzatáblák között és az adventi hétköznapok göröngyös útjain. Jézus mindkét utunkon megajándékoz minket. Ehhez viszont nekünk is nyitottnak kell lennünk felé!
Az El Caminón folytattuk utunkat az „unalmasnak” tűnő búzamezők mentén. Hontanastól közel 29 km-re található Boadilla del Camino, amit mai úti célunkként tűztünk ki. Ez az út viszont csak első ránézésre tűnik unalmasnak. Hiszen hiába a sok búzatábla azért nem úgy kell elképzelni ezt a fennsíkot, hogy az valóban végig sík terep. Kisebb röghegyek színesítik az utat, amelyekre fel is kell mászni, néhol egész komoly emelkedőn!
Az adventi időszak is maximum első ránézésre tűnhet „unalmasnak”.
Ha rátekintesz a saját adventedre is, biztos nem fogod azt mondani, hogy egysíkú. Vannak benne olyan napok, amikor „lebegünk” a boldogságtól, mert azt érezzük, hogy sikerült odafigyelnünk elhatározásunkra, embertársainkra és természetesen a Jóistenre, de sajnos olyan napok is előfordulnak, amikor ezekre nem szakítok időt napközben és csak este döbbenek rá, hogy gyenge voltam és letértem az adventi útról.
hirdetés„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket!”
A mai evangéliumi szakaszban szerepel ez a gondolat, amely szerintem hatalmas ajándék számunkra. Úgy érzem, hogy ez az adventi előkészületben különösen is nekem szól. Pedig hányszor letérek az útról, de Ő mégis felüdít engem. Persze ehhez kell az én nyitottságom is, mégpedig az, hogy hozzá menjek! A mai napon találjunk különösen is időt arra, hogy csendben elbeszélgessünk Jézussal és hálát adjunk neki hatalmas szeretetéért!
Az El Caminón is sokszor van miért hálát adni. Ezen a napon például két ilyen esemény is volt. Az első akkor történt, amikor felértünk egy 12 százalékos emelkedő tetejére és megpihentünk egy esőbeállóban. Éppen azon gondolkoztunk, hogy vajon lesz-e még hely a szálláson, amikor találtunk egy névjegykártyát, amin a mai napi albergue (zarándokszállás) elérhetősége volt. Kis tanakodás után fel is hívtuk őket és tört spanyolsággal elmagyaráztuk (értsd: pár szóban), hogy szeretnénk két ágyat ma estére. Elvileg megértették, így bizakodtunk, hogy valóban lesz hol aludnunk. Szerencsére valóban így lett, és amikor odaértünk, már nagy szeretettel vártak minket, pedig ők nem beszéltek angolul, mi pedig spanyolul, de sikerült áthidalni a nyelvi nehézségeket.
A másik ajándék az volt, amikor a végtelen búzamezők között találtunk egy kis zöld oázist, így megpihenhettünk egy kicsit az árnyékban. Pedig ezen kívül nem sok fa volt, ameddig a szem ellátott. A zarándokúton pedig minden apróságnak tűnő ajándékot megtanul értékelni az ember.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás