Mi csak húzzuk az igát, tanulunk, dolgozunk, pörgetjük a napokat, mikor egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy a boltokban megjelennek a fenyőágak, a köztereken fel-feltünedeznek az egyen fabódék, a karácsonyi díszítések, és újra támad a régen várt kísértés: a kürtőskalács. Advent közeleg. Holnap este meggyújtjuk az első gyertyát. A gyerekek izgalommal várják, hogy mit hoz a Jézuska, a magamfajta nagybácsik pedig kicsi gyomorszorongással, hogy nemsokára megint nyilvánvalóvá válik az egész család előtt fantáziám szerénysége, ami az ajándékok kiválasztását illeti. Szóval várakozunk, ahogy kell.
várakozás
A kísérlet egyszerű. Négyéves gyerekeknek kínálnak választási lehetőséget: megehetik azonnal a kapott egy kocka pillecukrot, de ha várnak vele 15 percig – vagyis addig, amíg a kísérletvezető visszajön –, akkor kettőt kapnak. A „jellempróbáló” kísérletet először a hatvanas években végezte el Walter Michael, a Stanford Egyetem professzora, majd azóta mások máshol többször megismételték, legutóbb dr. David Walsh. A tudósok persze arra kíváncsiak, hogy ebben a korban a gyerekek mekkora önfegyelemre képesek – ki tudják-e előre számolni, mikor járnak jobban nyalánkságilag: ha azonnal megesznek egyet, vagy ha önmegtartóztatással kiérdemlik a másodikat is. Vagyis: melyik gyerek mennyire képes – és akar – ellenállni az azonnali befalás kísértésének a dupla adag érdekében.