Nem várt helyről kaptam megerősítést a vasárnapi evangéliumot követően: avagy törekedj mindig arra, hogy tudásod legjavát nyújtsd, ezzel hálát adva tehetségedért!
Szubjektív tükör, ami lehet, hogy torzít, de azért még nem törött.
Rájöttem, hogy a lelkivezetésben a leggyakoribb kérdés valamilyen konfliktussal kapcsolatos: hogyan kérjek bocsánatot, hogyan béküljek ki, hogyan bocsássak meg stb. Nem lehet mindenre választ adni egy blogbejegyzésben, de itt és most összeszedek néhány szempontot, amit ha figyelembe veszel, lehet, hogy el se jutsz addig, hogy bocsánatot kelljen kérned, mert idejében megoldódik a helyzet.
Hogy lehetséges az, hogy olyan országokban veszik fel a keresztény hitet az emberek, ahol ezért adott esetben halálbüntetés is járhat?
„Temperamentumunk sajátos bélyeget süt ránk, amely a bölcsőtől egészen a sírig elkísér bennünket. Ám nem mindegy, hogy teherként cipeljük-e, vagy ajándéknak és kiaknázandó lehetőségnek tartjuk. Ha élünk lelki alkatunk előnyeivel, ugyanakkor tudatosan fegyelmezzük és kordában tartjuk, akkor gazdagítani fogja életünket.” Ole Hallesby könyvében az önismeretre és egymás mélyebb megismerésére hívja fel a figyelmet.
Évek óta a „Boldog ünnepeket!” jókívánság hangzik el az Egyesült Államok elnökének karácsonyi beszédében, ezzel fog szakítani Donald Trump, az ország tavaly megválasztott vezetője.
Már nagyon régóta jelen van kultúránkban a hitre való nevelés. Főleg manapság nagy beszédtéma, mióta bevezették a kötelező hit- és erkölcstan oktatást. Azonban kétségtelen, hogy maga a hittan, mint jelenség nagyon megosztó, főleg közöttünk keresztények között. Túl sok? Túl kevés? Van-e egyáltalán értelme?
Mindenkinek lehet rossz napja, mivel sajnos nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Sőt! Ebben a felpörgetett világban ez gyakran és sok mindenkivel megtörténik. Egy ilyen nap után azért elég nehéz pozitívnak és vidámnak maradni.