Miután híre ment, hogy áprilisban megtartottuk polgári esküvőnket, ismerőseim személyes találkozások, telefonhívások és csetelések alkalmával lépten-nyomon nekem szegezik a kérdést: „Na, Geri, milyen a házasélet?” Az én válaszom erre: pont ugyanolyan, mint amikor együtt jártunk…
Gyakran szembesültem azon hibámmal, hogy Istenre, mint egy korrekt üzleti partnerre tekintettem. Elimádkozom a napi adagomat, elolvasom az igeszakaszokat, cserébe, légy szíves Uram, adj jó kedvet, meg úgy egyáltalán szedd ráncba az életem, hiszen „megvettem” tőled a kiegyensúlyozottságomat tegnap is tíz Üdvözléggyel. Ilyenkor, hála Neki, mindig eszembe jutnak olyan dolgok, melyek visszarántanak a helyemre.
Korábban olvashattatok interjút egy diákomról, aki önkéntesként a Vöröskeresztnél végez lelkiismeretes szolgálatot. Most pedig szintén a 11. osztályos tanulóim közül ismerhetitek meg két „celeb” diákomat.
A döntést követően pár hónapra az Úr egy csodás kegyelmi állapotba emelt. Ünnepeltünk és ez volt az Ő ajándéka a számomra. Gondolom a szerelmesek is így vannak ezzel az eljegyzést követően. Úgy éreztem, hogy túláradó szeretetemmel képes volnék megváltani a világot. (Persze tudtam, hogy nem fog örökké tartani.)
A lengyel hívek különleges ajándékkal készülnek a fatimai jelenések századik évfordulójára, melyhez kapcsolódóan országjáró zarándoklat és jótékonysági gyűjtés is kezdetét veszi.
Ha ezekben a napokban Lengyelországban járunk, napról-napra különleges ünnepekkel találkozhatunk.
Indulásunk óta sok írással megtalálnak minket vendégszerző-jelöltek, ez esetben viszont a 777 stábja talált rá egy rendkívül értékes irományra! Jakab blogját olvashatjátok egy nagyon fontos dologról a hittel kapcsolatban!
Esmeralda Solís Gonzáles egy fiatal mexikói nő, akit tavaly még városa szépségkirálynőjének koronáztak – mostanra pedig csatlakozott az Oltáriszentség Klarissza Misszionáriusai Kongregációhoz, amely egy missziós munkát végző női szerzetesrend. A rend többek között kórházakat, iskolákat tart fent és fiatalokkal foglalkozik világszerte.