Harmadik medugorjei napunk egy igen korai keléssel indult. Éjjel 3 órakor a több, mint 80 fős zarándokcsoportunk elindult a Krizevac hegyre, hogy Jézus 14 stációján keresztül imádkozva eljusson a feltámadást jelképező kereszthez és imádsággal várja a napfelkeltét.
A hegyes sziklákon való feljutás már magában komoly kihívást jelent. Többen azonban engesztelésből az imádság aszketikus formáját választották és mezítláb tették meg a teljes sötétségben az utat az állomások között.
Rendkívül büszke voltam arra, hogy a fiatalok komolyan vették az imádságot és a keresztút felajánlását.
Az állomásoknál az elmélkedésekben igyekeztem az életükből meríteni azokat a példákat, amelyek közelebb hozzák az egyes állomások üzenetét. Az ítélkezést (Pilátus), a bűneinktől való eleséseket (Jézus elesései), a Máriával való találkozásokkor pedig a szenvedő édesanyákért imádkoztunk, mely szenvedéseket mi is bőven okozunk nekik (felelőtlen cselekedeteinkkel, meggondolatlanságainkkal, érzéketlenségeinkkel stb.). Cirenei Simonban és Veronikában pedig a lehajló szeretet szolgálatát ismerhettük fel, melyre nagyon nagy szükség van a 21. század érzéketlenségei közepette.
Jézus keresztre feszítésében és halálában pedig ott vannak a mi bűneink és a halál kultúrájának építőkövei is. De a halál nem győzedelmeskedhetett Jézus felett!
hirdetésJézus a feltámadással bebizonyította, hogy a Gonosz legyőzhető. A hegy csúcsán lévő kereszt tövében kihasználva a csendet, mindenki saját szavaival egyénileg köszönhette meg az életét, a családját az Atyának és a kereszthordozásainkhoz pedig erőt meríthettünk az elmondott imádságokból és abból a lelki békéből, amit mindannyian megtapasztalhattunk.
Reggel 6 órakor a felkelő nap, mint Krisztus szimbóluma, megkoronázta keresztút járásunkat.
A nap további részét a Kravica vízesésnél – a melegnek igencsak nem mondható folyó vízénél – töltöttük el, majd 17 órakor együtt vonultunk be a fesztivált nyitó ünnepi szentmisére.
Bese Gergő
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás