Az ötödik napon a délelőtti tanúságtételek között szerepelt Ernest Simoni, Albánia bíborosa. Simoni atya az egyetlen ma élő pap, aki tanúja és elszenvedője volt Enver Hodzsa kommunista rezsimje idején a kemény egyházüldözésnek. 28 évet töltött börtönben, kényszermunka táborokban. Az esti szentmisében az ő szentbeszédét hallgathattuk. Fogadjátok szeretettel a 88 éves bíboros szavait:
Ez bonyolult. Egy barátom nemrég megosztott egy cikket a facebook-oldalán, melynek címe: Miért nem veszik komolyan a keresztény fiúk a randizást? Számos hozzászzólás érkezett, támogató, egyetértő választól kezdve a minősítő kritikáig mindenféle. A lényeg, hogy ez bonyolult. A szerző (egy férfi) kritikusan szemléli a keresztény randevúzás kultúráját és azt, ahogy a férfiak egészségtelen tendenciákat táplálnak, amelyek beszivárogtak az egyházba.
1917-ben a német Kurt Geiler életét a Bibliája mentette meg, amelyet élete végéig nagy becsben őrzött.
Iliny díszpolgára lett Beer Miklós: a váci püspököt a nemzetközi derelyefesztivál keretében kapta meg a kitüntetést.
A negyedik napon reggel 9 órától tanúságtételeket hallgattunk a nyári forróságban 12 óráig, majd a délutáni pihenés után a rózsafüzért imádkoztuk el és 18 órakor elkezdődött az ünnepi szentmise.
A kép magáért beszél: Egy atyát áldoztatás közben a földre löktek, de ő megmaradt erejét arra használta, hogy az Eucharisztia ostyáit és részecskéit összeszedje a földről. Egy szemtanú készítette a képet, aki a támadáskor Gangjeong városában volt.
Az egyik legnépszerűbb dicsőítő dal címe a következő: 10.000 indok – magyarul „Lelkem, áldd az Urat!” címmel lehet ismerős. Nekünk vajon hány okunk van hálát adni Istennek?
Van egy tippem a közelgő választásokra, ezért úgy döntöttem, hogy összeszedem minden bátorságomat, és megírom életem első és egyben utolsó közéleti témájú blogját. Nincs kizárva, hogy meg fogom bánni, de meg kell tennem. Méhészkalapot fel! Irány a fészek!