2017. 08. 02.

Mladifest 2017 – látogatás a Cenacolo közösségben

Huszonnyolcadik alkalommal rendezik meg Medugorjéban (Bosznia-Hercegovina) a Nemzetközi Ifjúsági Fesztivált (Mladifest). A közel 70 országból érkező fiatalok tízezrei megtöltik a szabadtéri oltár előtti teret és augusztus 1 és 6 között tanúságtételeken keresztül kerülnek kapcsolatba az Isteni gondviseléssel és Mária közbenjáró szerepével.

Az idei esztendőben két autóbusszal érkeztünk, melyben 70 fő 30 év alatti zarándok.

Július 30-án reggel 7 órakor zarándok szentmisén vehettünk részt Mohácson a Szent Mihály templomban, ahol a szentbeszédben a körülöttünk lévő kincsek felfedezésére buzdítottam a hallgatóságot és kértem őket, hogy Medugorjéban is keressék Isten ajándékait, igazgyöngyeit.

 A hosszú és fárasztó utazás után az esti órákban megérkeztünk „a hegyek közé elrejtett” városkába.

A második napon, hétfőn reggel 9 órakor a Cenacolo közösség tanúságtevő fiataljainál kezdtük a napot.

A Cenacolo közösség alapítója Elvira nővér, egy Dél-Olaszországból származó szerzetes, aki élethivatásának a szenvedélybeteg fiatalok megmentését tűzte ki célul.

1986-ban nyitotta meg az első házát Észak-Olaszországban, ahol 50 fiúval kezdte el a gyógyító munkát. A gyógyulás két alappillére: az imádság és a munka. Az Isten áldása végig a nővér mellett áll és mára – a 80 évessé lett – Elvira anya 65 házat és számos missziós központot hozott létre.

Medugorjéban egy Budapestről származó magyar fiú és egy olasz srác beszélt a múltjáról és a gyógyulásáról. Mindkettőjük sötét múltjához az vezetett, hogy nem tudták elfogadni önmagukat, nem találták meg az életük célját és a céltalanul bolyongó embert könnyedén elragadta a Gonosz. Rossz társaságba keveredtek, a kábítószer rabjaivá váltak és egyre inkább megnehezítették önmaguk és a körülöttük levők életét. A lejtőn azonban meg lehet állni, de ehhez szükséges az egyén akarata is. A fiatalok felismerték, hogy ha nem következik változás az életükben, akkor életmódjuk hamarosan tragédiához vezet. Az isteni gondviselés pedig elvezette őket a Cenacoloba.

A közösségbe való belépéskor minden újonc egy “őrző angyalt” kap, aki a nap 24 órájában lépten-nyomon kíséri védencét. Ez az első napokban a fiatalok elmondása szerint rendkívül idegesítő tud lenni, de belátják, hogy őrző angyal nélkül a kezdeti lépések megtétele igencsak nehéz lenne.

Napirendjük elég feszített, reggel 6 órakor imádsággal indítják a napot és mindenki a számára kijelölt munkát végzi (főz, kézzel mos, takarít, illetve egyéb fizikai munkát végez). De a napi 3 rózsafüzér, szentségimádás, szentmise elmaradhatatlan részét képezik mindennapjaiknak. Ebben közrejátszik az is, hogy nincs internetkapcsolat, telefon, TV és egyéb híradástechnikai eszköz.

 A kilábalás betegségeikből körülbelül 3 évet vesz igénybe, de senkit sem kényszerítenek a közösségben maradásra. 3 év után visszatérhet a nagybetűs életbe, de az „exek” segítik a visszaintegrálódást és imaközösségeik révén a biztonságot nyújtó hátteret is igyekeznek megteremteni.

A Cenacolo adományokból tarja fenn magát, az ételen, a ruházkodáson és a tisztálkodási szereken keresztül mindent a jóakaratú emberek adományaiból szereznek be. A Szentlélek gyümölcsei gazdagon felfedezhetők közösségeikben, melyből 8 pap és 22 szerzetes nővér került már ki eddig. A Cenacolo közösségből kikerülők 70 százaléka teljesen meggyógyul.

A tanúságtételek végén üzenetként azt fogalmazták meg a fiúk, hogy

mindig lehet újrakezdeni, és ha hiszel Isten gyógyító erejében, akkor meg is gyógyulsz.

Sajnos Magyarországon még nem létesült ilyen ház, pedig nagyon nagy szükség lenne rá. Elvira nővér azt kéri, hogy a magyarok kitartóan imádkozzanak az ügyért.

A nap további részét – a fiatalok nagy örömére – Gradac városában a tengerparton töltöttük.

Bese Gergő

Bese Gergő Blog
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás