Mikor mindenfélét mesélek barátoknak társaságban, sokszor szoktam azzal a képpel élni, hogy „megérint az Isten ujja”.

Mikor mindenfélét mesélek barátoknak társaságban, sokszor szoktam azzal a képpel élni, hogy „megérint az Isten ujja”.

A keresztelő után már megszűnt minden akadály, hogy szerzetes lehessek. Eljátszottam a gondolattal, hogy vajon mikor költözhetem majd be. Hogy nekem mikor lenne a legjobb.

Amikor a 777 „A hit nem magánügy” mottót választotta, valóságos kommentháború alakult ki az oldalunkon. A világ egyre inkább abban az illúzióban él, hogy a hitnek a négy fal között van a helye. Csakhogy a hit nem így működik. 7 gondolat arról, hogy miért nem jár jól a világ, ha magánügyként tekint a hitre.

Boldogság, boldognak lenni. Talán a leginkább kattintásvadász fogalmak, amelyeket, ha beírunk egy írás címébe, szinte biztos, hogy mindenki rákattint (látjátok, én is beleírtam). Nem véletlen, hiszen korunkban egy rosszabb dolog van annál, hogy ezerfelé kétségbeesetten kutatjuk a lelki békénket: az ehhez párosuló türelmetlenség.

Lackfi János napjaink egyik legnépszerűbb költője, nem mellesleg hat gyermek büszke édesapja. A József Attila-díjas művész felnőttként talált rá a hitre, amelyről régebben nyilatkozott a Mindennapi oldalának. Érdemes feleleveníteni gondolatait!

Szintén gyakori kérdés, hogy a családom és a barátaim hogyan fogadták a nagy hírt: szerzetes akarok lenni?

Ahány keresztyén, annyi megtérés – még a legnagyobb hírességek esetében is. Azonban ritkán osztják meg olyanok a nyilvánossággal meghatározó istenélményüket, akik három világbajnoki címig jutottak a világ legnagyobb autóverseny-sorozatában.

Talán több – hitét mélyen megélő – ember életében fordultak már elő olyan radikálisabb pillanatok, mikor úgy érezte, képtelen elfogadni: más emberek bizony másképpen élik meg, gyakorolják a hitüket, mint ahogyan azt az ő igazságérzete diktálná. Ha te is köztük vagy, ne aggódj, nem vagy egyedül.
