Tízezren a 777-ért kampány
Egyéb

Az utolsó, de nem a vége

Sok mindent meséltem el nektek. Fontos és kevésbé fontos momentumait az életemnek. És mennyi minden van, amit még elmondanék! De tudni kell hallgatni is.

Mielőtt elkezdtem volna írni a blogot, a lelki vezetőm (leendő elöljáróm) abbéli félelmét fejezte ki, hogy mi lesz, ha majd írói babérokra törnék inkább a szerzetesi élet helyett? Nos, ez a blogom utolsó része, mert, ahogy éreztem, hogy el kell kezdenem írni, most úgy érzem, hogy abba kell hagynom. Elvégre a kontemplatív szerzetes életéhez nem tartozik hozzá a blogolás. Ez persze nem azt jelenti, hogy mostantól felhagynék az Úr megvallásával, személyesen továbbra is nagyon szívesen mesélek bárkinek:

„Még sok mindenről tudnék írni, de nem akarom papírra és tintára bízni. remélem, hogy egyszer eljutok hozzátok, és élőszóval mondom el, hogy örömünk teljes legyen.” (2Jn 5,12.)

Természetesen ez nem jelenti a szerzetességre való készületem végét, hiszen még több, mint két hónap van hátra a beköltözésem napjáig és utána még jó néhány év, mire letehetem első fogadalmamat. Rengeteg tanulnivaló, fejlődési lehetőség áll még előttem. Kísértések, fájdalmak és rengeteg nehézség állja majd az utamat, de az Úr az én pásztorom, kinek kegyelme és jósága vezet életemnek minden napján. (vö. Zsolt 22) És persze örömben is lesz részem bőven.

Az elején azt mondtam: ha csak egyetlen egy ember van, akinek adnak valamit az írásaim, akkor már megéri. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hogy írhattam nektek, és még hálásabb a visszajelzésekért, melyek alapján úgy látom, hogy nagyon is megérte. Voltak, akik egy dicsérő/kritizáló megjegyzéssel, kommenttel, mások egy jelöléssel, megint mások pedig üzenettel, vagy egyenesen a barátságukkal jelezték, bátorítottak, hogy amit csinálok az jelent valamit – fény, ami Istenre mutat. Tehát megérte, nagyon is!

Amint nem tudhattam, hogy ezen a tavaszon írni fogok a nagyközönségnek, úgy azt sem tudhatom, hogy a jövőben lesz-e még hasonló alkalom. Minden esetre, imáimban tovább kísérem a 777 csapatát és olvasóit.

Engedelmességetek híre ugyanis mindenhová eljutott: örömöm is telik bennetek.
Mégis szeretném, hogy a jóban járatosak legyetek, a rosszban pedig járatlanok.
A békesség Istene hamarosan összetiporja lábatok alatt a sátánt.
A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! (Róm 16,19-20)

3 hozzászólás

  • Válasz Sára 2017. 06. 08. 10:32

    Úgy fogsz hiányozni!

  • Válasz ibanez 2017. 06. 08. 16:53

    Hálásan köszönjük a tanúságtételedet! Halmozzon el az Úr sok-sok kegyelemmel egész utadon az Ő szeretetének gazdagsága szerint!

  • Válasz Noémi 2017. 07. 10. 21:18

    Kedves Renáta (Reni?)!
    Én is köszönöm ezt a tanúságtételt. Nagyon jó volt olvasni így, egycsapásra az egészet. Rengeteg mondatoddal együtt dobbant a szívem, akkor is, ha én nem vagyok/leszek apáca. Végül is, ugyanarra vagyunk hívva, hogy Istent szeressük és szolgáljuk 😉
    Persze, egy kicsit én is kíváncsi vagyok, melyik rendet választotta neked a Szentlélek 🙂 A kármelitákat vagy talán egy másikat?
    Imával,
    Noémi