Blog

7 ok, amiért a hit nem magánügy

Amikor a 777 “A hit nem magánügy” mottót választotta, valóságos kommentháború alakult ki az oldalunkon. A világ egyre inkább abban az illúzióban él, hogy a hitnek a négy fal között van a helye. Csakhogy a hit nem így működik. 7 gondolat arról, hogy miért nem jár jól a világ, ha magánügyként tekint a hitre.

1. A hitet nem lehet otthon hagyni

Ha valaki hisz, az az egész személyiségét, gondolkodását meghatározza. Munkatársak akár éveket töltenek el egymás mellett anélkül, hogy ismernék egymás hitét. Beszélni sem illik róla, rákérdezni pedig egyenesen sértés. Hogyan lehet így megismerni a másikat? Akik a hitet magánügyként kezelik, azok számára a hívő emberek kiszámíthatatlan, furcsa döntéseket, érzelmeket produkálnak – akár pozitív, akár negatív értelemben.

2. A vallás inkább magánügy, mint a hit

A hit a személyes meggyőződés, a vallás pedig annak megjelenési formája, közösségi gyakorlása, szervezete. Imádkozni, templomba járni, egyházi adót fizetni tényleg lehet úgy, hogy arról a szűk közösségen kívül senki más ne tudjon. Sokan gyakorolnak „kultúrvallást”, különböző vallási formákat hagyományból vagy a közösség hatására, valódi hit nélkül. Ők tényleg meg tudják csinálni azt, hogy elmennek a templomba, aztán úgy jelennek meg a munkahelyükön, mintha mi-se történt volna.

3. A hitet nem támadni, hanem nevelni kell

Az egyszerű megoldások keresői sokszor próbálták már kihúzni a hitet a társadalom képletéből – sikertelenül. Az ellene vívott szélmalomharc helyett inkább azzal kellene foglalkozni, hogy ki miben hisz. A hit ugyanis nem egy megváltoztathatatlan adottság, hanem nagyon is alakítható, fejleszthető, de akár el is torzítható. Ha családunkban, társadalmunkban önként lemondunk egymás hitének neveléséről, akkor majd más teszi meg helyettünk.

4. Nem mindegy, hogy ki miben hisz

A világnak jobban meg kellene becsülnie a vallásokat, mert a vallásos hit megismerhető, a saját rendszerén belül kiszámítható, az egyházi tanításon keresztül kontrollálható. A vallásokat megismerve felkészülhetünk az együttélésből fakadó konfliktusokra, felismerhetjük a szélsőséges tanítások veszélyeit. Ma már világosan látjuk: a hitkérdések tabuvá válása, az egyházak lejáratása nem hozta el a vágyott materialista racionalitás korát. Ehelyett egyre inkább a szervezetlen, személyes hit felé sodorja az embereket. Ami szintén nem magánügy: a lelki-életviteli támpontot kereső, de minden intézményes tekintélyben ellenséget látó tömegek szabad prédái a gyorsan változó ideológiai hullámok, ellenőrizhetetlenül terjedő hiedelmek özönének.

5. A hitről beszélni kell

Akár tetszik, akár nem, a manapság szitokszóként használt térítés alapvető részét jelenti minden világvallásnak. Éppen ezért lettek világvallások. Szép gondolat, hogy a hívők legyenek otthon hívők, de másokat hagyjanak békén. Biztos van is ilyen vallás, csak nem tudunk róla, mert ugye otthon vannak…
A térítés (és a térítés elleni védekezés) a vallás és a társadalom fejlődése szempontjából is nagyon fontos. Óriási baj, hogy tabuvá vált. A világnézeti viták egymás kölcsönös megismerésére adnak lehetőséget: el lehet oszlatni az előítéleteket, árnyalni lehet az erkölcsi kliséket. A térítés szelektálja a vallásokat: azok a hitrendszerek képesek fennmaradni és terjedni, amik a legélhetőbb, leghitelesebb válaszokat adják az élet nagy kérdéseire. Egy hitviták nélküli világban azonban magánügyként olyan torz világnézetekben tudnak emberek évtizedekig megragadni, aminek a visszásságait egy félórás őszinte beszélgetésben fel lehetne ismerni.

6. A hit alakítja a társadalmakat

A négy fal között minden hit egyforma: teljesen mindegy, hogy otthon ki milyen istenhez imádkozik. Világunk egyszerűen nem hajlandó tudomást venni a vallások közötti különbségről – pedig éppen ez a történelem egyik fő alakítója. Merényletek, járványok, politikai válság dúlja fel Európát, de „a hit magánügy” struccpolitikája mindebből annyit ért, mint Pilátus a megváltásból: valami zavargás van valami próféta miatt, én mosom kezeimet. A vallási olvasztótégellyé válás nehéz folyamatának úgy nekiindulni, hogy a hit kérdéseiről sem a hétköznapok, sem a politika szintjén nem beszélünk: ugrás a sötétbe.

7. A hit gazdagít

A hit olyan motivációt jelent, amit semmilyen pénzzel vagy marketinggel nem lehet helyettesíteni. Tanárok, orvosok, kutatók, művészek százezrei dolgoznak szerte a világban azért, mert hivatásuk hitből fakad. Társadalmi normák, erkölcsi értékek adhatók át a hit útján olyan erővel, amit törvénnyel vagy rábeszéléssel nem lehetne elérni. Betegek, szenvedők kapnak reményt azáltal, hogy valaki a fájdalomcsillapítás mellett mer nekik Istenről is beszélni. Sok országban a vallás jelenti az ellensúlyt a diktatúrával szemben, ahogy néhány évtizede még itt Kelet-Európában is így volt. Ha a hitet a négy fal közé szorítanánk, akkor sokkal szegényebb lenne a világ.

Még nem érkezett hozzászólás