Szerzetes leszek

Választás

A döntést követően pár hónapra az Úr egy csodás kegyelmi állapotba emelt. Ünnepeltünk és ez volt az Ő ajándéka a számomra. Gondolom a szerelmesek is így vannak ezzel az eljegyzést követően. Úgy éreztem, hogy túláradó szeretetemmel képes volnék megváltani a világot. (Persze tudtam, hogy nem fog örökké tartani.)

Eldönteni, hogy szerzetes leszek, csodálatos volt. Egy hatalmas lépésen voltam túl, de utána még volt egy nagy feladat: eldönteni, hogy hova? Rengeteg szerzetesrend létezik. Férfiból is, de nőiből még több. Egy vicc szerint a három dolog közül, amit még az Isten sem tud az egyik, hogy hány női szerzetesrend van a világon. Csak Magyarországon 69.

Egy hatalmas előnyöm volt már, hogy tudtam, szemlélődő rendbe szeretnék menni, és hogy az engesztelésre hív az Úr – ez eléggé leszűkítette a lehetőségek listáját. Igazság szerint csaknem teljesen biztos voltam abban, hogy melyik rendbe szeretnék csatlakozni. Volt egy, amelyiket már a legelején kinéztem, és amelyiknek a hivatásgondozójával már nagyon régóta leveleztem. Annak a rendnek a meglátogatása után hoztam meg a döntést is. Azért megnézegettem más rendeket is az interneten, de egyáltalán nem éreztem, hogy arra indítana a Szentlélek.

Volt azonban egy, amelynek szintén nagyon fontos az engesztelés, és mellette apostolkodnak is. Velük is volt már kapcsolatom és nagyon megkedveltem őket is.Megzavarodtam, hogy vajon mi a terve velem Istennek. Valóban kizárólag az engesztelés, vagy az evangelizáció is? Bár csak néhány hétig tartott a bizonytalan gyötrődés, nagyon nehéz volt. Éppen akkor nagyon a fülembe mászott egy karizmatikus dal, mely éppen az Úr szavának hirdetéséről szól.

Hogyan tudjuk különválasztani a Szentlélek szavát a kísértőétől? Kizárólag imádság által. És a szép az egészben, hogy még a rosszból is kihozza Isten a legjobbat.

Nemsokára egyre erősebben jött fel imádságaim során, hogy abban a másik rendben „túl keveset lehetnék a kápolnában.” Azonban nem tudtam még elköteleződni, mert zavart, hogy mégis mi dolgom volt a második renddel? Egy kedves barátnőm úgy mondta ki, mintha misem volna természetesebb: az, hogy biztos lehessek abban, hogy csakis az elsőbe mehetek. Mert ha még a második is túl tevékeny nekem, akkor csak egy teljesen szemlélődő rend jöhet szóba. Innentől pedig már egy csepp kétségem sem volt, hogy az Úr már a kezdetektől ide hívott– és azóta is tűkön ülök, hogy indulhassak már.

Nem tudok elégszer hálát adni, hogy ilyen gyorsan és határozottan vezetett az Úr. Van, aki évekig nem találja a rendet ahova mennie kell, de itt is csak a Szentlélek lehet a segítségünkre.

 „Isten ugyanis őrzi az igazak útját.” (Zsolt 1,6.)

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás