Ahogyan arról a 777 is beszámolt, Fábry Kornél püspök volt a főszónoka a Nagymarosi Ifjúsági Találkozónak. Néhány gondolatát szemlézzük, a kiváló előadást pedig a cikk alatt találjátok!
Miről szól ez a mondat, hogy „benne élünk, mozgunk és vagyunk”? A nulladik pont az lehet, hogy nem véletlenek vagyunk. Teremtve vagyunk, Valaki által, aki akart téged.Ha teremtett világban élünk, akkor az azt jelenti, hogy a világ nem egy baleset, nem véletlenek sorozata, hanem az életünknek a forrása, mi pedig már most itt élünk Isten jelenlétében.
[…]
A kiindulópontom tehát az, hogy nem véletlenül vagy. Isten akart téged. Sőt, azt mondom, hogy jobban akart téged, mint a szüleid, akik egy gyermeket akartak – jó esetben -, Isten viszont pont téged, név szerint. Ő már tudta, hogy ki leszel, amikor a szüleid még csak várták, ahogy növekszel.
A Teremtés könyve is azt írja a teremtésről, hogy „Isten látta, hogy ez jó”, a világ jó. Amiben mozgunk és vagyunk az jó. Sokszor halljuk, hogy nem jó ez a világ, egyszer egy férfi mondta nekem, hogy „hát én ennél jobb világot teremtettem volna”. Hm, szerény! Ezt azzal a szürkeállománnyal mondod, amit a jó Isten teretmtett beléd. Ha ez nem lenne, akkor ezt a gondolatot sem tudnád mondani, hagyjuk Istenre a világ teremtését és a megváltását, Ő nagyon jól megcsinálta, nekünk már csak benne kell élnünk, mozognunk és lennünk.
Nem kell magadat kitalálnod, a jó Isten már kitalált, meg is alkotott. Azt, hogy mennyit fejlődsz és mi leszel az természetesen már rajtad is múlik. Előbb szerettek Téged, minthogy bármit is teljesíthettél volna. Hányszor kételkedünk Isten szeretetében, ilyenkor mindig azt mondom, hogy nézzél rá a megfeszített Jézusra a kereszten! Ő nem azért halt meg érted, mert annyira jófej lennél, hogy egy megváltást azért már megérdemelsz. Mielőtt bármit is bizonyíthattál volna már megtette, megelőlegezett szeretetből. Mert Isten a világot szeretetből teremtette, Babits írja, hogy „Isten széles jókedvében teremtette a világot”.
Most, hogy nyílnak a virágok ,csak egyet nézzél meg közelebbről, csak egy egyszerű pipitért. Annyira döbbenetesen szép, megvan minden része alkotva. Ha elmész egy akváriumot megnézni, ahol mutatnak mélytengeri halakat, felteszed a kérdést: „Ez hogy jutott eszébe a jó Istennek?”
[…]
XVI. Benedek pápa fogalmazta meg, hogy „a tolerancia diktaturájá”t éljük. Mindenkinek igaza van, ha valaki azt mondja, hogy ez a fehér oltárterítő piros, akkor igaza van, „hiszen neked piros, nekem fehér”. Egy őrület felé megyünk, ahol minden relativizálódik, pedig tudjuk, hogy az igazság objektív. Olyan szempontból szubjektív, hogy Jézus egy szubjektum, aki maga az igazság, akire rá tudjuk építeni az életünket.
Mit jelent Jézusra ráépíteni az életet? Benne élünk, mozgunk és vagyunk: benne vagy, hogy ráépítsd az életedet? Nyilván nagyon sok hatás ér benneteket, kellőképpen manipulálva is: vannak bizonyos erők, akiknek ha az az érdekük, hogy ezt meg ezt hidd, akkor afelé fognak terelni, ezt az eszközt hívják algoritmusnak.
Nekünk egy megingathatatlan alapra kell építkeznünk egy ingatag világban.
Jézus a megingathatatlan szikla és mivel mi egy ingatag világban élünk, ezért Őt kell keresnünk és az ő tanítására figyelnünk. Ha hisszük, hogy Ő valóban szikla, akire építkezhetünk, akkor meg kell ismernünk a tanítását.
A 20. század előtt mindenki vallásos volt: vagy így, vagy úgy. Régen természetvallások voltak, aztán jött a kereszténység, de az ateizmus csak egy 20. századi találmány, amivel sok országban nem is tudnak mit kezdeni, hiszen mindenki keres egy fundamentumot, amire építhet. Mindenki hisz valamiben, mindenki épít valamire, keres identitást. Mindannyiunk életében vannak axiómák, olyan fix dolgok, amelyekre tudunk építeni
[…]
Mi az én identitásom? Ha mindent lehántok magamról, akkor ki vagyok? Kicsoda Kornél? Ki vagyok én? Üres kézzel érkeztünk a világra és majd úgy is megyünk innen el, de közben gyűjthetünk kincseket a mennyben. Azért fontos, hogy ki vagyok én, mert annál kevésbé leszek utána manipulálható. Ebben az identitásban nagyon meghatározó a hit: egészen másfajta ember vagyok, ha abban hiszek, hogy majd gilisztaként visszatérek ide a Földre vagy ha azt gondolom, hogy minden véget ér a halállal. Aki vagy és amit csinálsz az meghatároz – és ez a kettő kéz a kézben jár együtt, nem szétválasztható. Ez a szeretetben nyilvánul meg.
[..]
Jó, hogy ha tudsz időt találni a csendre. Meg vagyok győződve róla, hogy minden nap csak napi 20 percre leülne csendben, sokkal békésebb világban élnénk, helyreállna a világ rendje. Ezt hívják esti lelkiismeretvizsgálatnak: leülök és visszatekintek a napomra, végiggondolom mi történt ma velem, mit köszönök meg a jó Istennek, miért kell bocsánatot kérni és milyen elhatározásokat teszek a holnapi napra. Imaélet, Biblia-olvasás, alapigék.
[…]
hirdetés
