Mielőtt anya lettem volna, sosem gondoltam, hogy anyának lenni könnyű dolog. Azt hittem, nagyjából tisztában vagyok vele, milyen nehézségekkel jár, hiszen sokat tanultam a babavárásról, szülésről, gyereknevelésről pedagógiai és életvédelmi tanulmányaim során. Azt hittem, megbecsülöm az anyákat, mert sokat voltam bébiszitter, vannak kistestvéreim, unokaöccseim, sokat forogtam gyerekek között, és mindig tisztelettel gondoltam az anyákra akik egész nap, egész életükben csinálják azt, amit én pár órában. Az igazság azonban az, hogy ebből inkább csak azt tanultam meg, hogy mennyire nehéz bébiszitternek, nagytestvérnek, nagynéninek, gyógypedagógiai asszisztensnek lenni. De azt, hogy valójában, a zsigerek mélyéből anyának lenni milyen nehéz, csak akkor tudtam meg, amikor anya lettem.
anya
Melyik anya ne élte volna meg a gyermekével töltött első napok szépségeit és ezzel együtt a küzdelmeit is? Bár nem a nehézségekről szokás beszélni, amikor a komatálat átadjuk nekik, a karikás szemek és a kissé bágyadt mosoly elárulja, hogy nem csak babaillat, móka és kacagás az egész nap.
Várandósságának kilencedik hetében diagnosztizálták koronavírussal az ír Danielle Martint. A háromgyermekes édesanyát rossz állapota miatt mesterséges kómába helyezték két hétre; az ikrek életben maradásáról már az orvosok is lemondtak.
Ahogy belenézek a tükörbe semmi mást nem látok, csak a hatalmas karikákat a szemem alatt. Fáradt vagyok, nagyon-nagyon fáradt. És mintha a csukott fürdőszoba ajtó egy cseppet se tompítana a gyereksíráson… Lehet azért, mert most már az agyamban is csak az órák óta tartó ordítást hallom.
Mialatt a 10 millió, élesztőjétől megfosztott, kovászos pékáruk szakértőjének országává váltunk, két “karantén-konyhás” recept elolvasása közben összeszedtem néhány gondolatot, ami engem megérintett az elmúlt hetekben.
A rácsoságyat és a rugdalózót örökölheti az új jövevény, ám a várandósság időszaka minden alkalommal mást tartogat. Sorozatomban az anyaság új szakaszának lelki útjáról számolok be.
Anyukának lenni nehéz feladat. Jó anyukának lenni azonban talán az élet egyik legnehezebb kihívása.
A hálát, amit nem is csak ezen a kiemelt napon érzünk, olyan eltérő, de olyan szép módon fogalmazta meg a két költő!
Megköszönni az életet egy csokor virággal nem lehet. Persze, nem tiltanám be, szép gesztus, meg anya is örül neki, és ilyenkor mind a ketten tudjuk, hogy sokkal többről van szó egy ajándéknál.
A célegyenesbe fordultunk, egy hónapon belül megszületik a kisfiunk, tehát a testi, lelki felkészülés utolsó pillanatait éljük. Mi ilyenkor még a teendő? Lehetséges teljesen felkészülni? A leggyakoribb kérdés pedig mindenhonnan megtalál mostanság: “Félsz a szüléstől?”