Kalkuttai Teréz anya Boldog
Aki első akar lenni köztetek, az legyen mindenkinek a szolgája! (Mk 10,44) Jézusnak e szavai visszhangoztak itt a Szent Péter téren pár másodperccel ezelőtt. Arról szólnak, milyen úton lehet eljutni az evangéliumi nagyság felé. Ez ugyanis az az út, amelyet Krisztus Urunk maga is megtett egészen a keresztig; a szeretet és a szolgálat útja, amely minden emberi logikát meghalad. Szolgája lenni mindenkinek!
Ez a gondolkodásmód vezette Kalkuttai Teréz anyát, a Szeretet Misszionáriusainak alapítónőjét, akit ma nagy örömmel írtam bele a Boldogok Könyvébe. Személyesen is nagyon hálás vagyok ennek a bátor nőnek, akit mindig magam mellett éreztem. Az irgalmas szamaritánus ikonja volt ő, bárhol is szolgálta Krisztust a szegények között a legszegényebbekben. Sem politikai konfliktusok, sem a háborúk nem tudták visszatartani ettől.
Sokszor jött el hozzám, hogy beszámoljon az evangéliumi értékek szolgálatában végzett tapasztalatairól. Emlékszem például, amikor a béke Nobel-díját átvette, ezt mondta: Ha megtudjátok, hogy valamely asszony nem akarja megtartani a gyermekét és abortálni akar, próbáljátok meggyőzni, és hozzátok ide nekem a gyermeket. Szeretni fogom őt, gyermeket. Szeretni fogom őt, meglátva benne Isten szeretetének jelét! (Oslo, december 10).
Aki nagyobb akar lenni köztetek, legyen a többi szolgája! (Mk 10,43) Különös meghatottsággal emlékezünk ma Teréz anyára, a szegények, az egyház és a világ kiemelkedő szolgálójára. Élete az alázatos szolgálat fenségének és kitüntetett voltának tanúságtétele. Nem csupán azt választotta, hogy utolsó legyen, hanem hogy az utolsók szolgálója. Mint a szegények igazi anyja hajolt le azokhoz, akik a szegénység legkülönbözőbb formáitól szenvedtek. Nagysága abban az adakozásban áll, amely sose nézi, mennyit kell adni, hanem addig ad, amíg szükség van rá. Élete az evangélium felhívásának radikális megélése volt. Krisztus kiáltása a kereszten: Szomjazom! (Jn 19,28) kifejezi az Isten ember utáni vágyakozásának, sóvárgásának mélységét. Ez járta át egészen Teréz anya lelkét és termékeny talajra talált benne. Jézus a lelkek és a szeretet utáni szomjának oltása Máriával, Jézus anyjával egyesülve vezette őt arra a lázas futásra, amely körbeérve a földet a szegények legszegényebbjeinek megváltásáért és megszenteléséért űzte, hajtotta őt. Istennek és a felebarátainak szóló teljes önátadásban Teréz anya egészen beteljesítette hivatását, és megélte a nőiség legnemesebb értékeit. Azt kívánta. Hogy Isten szeretetének, Isten jelenlétének, Isten együttérzésének legyen a jele, és ezzel emlékeztessen mindenkit Isten gyermekeinek értékére és méltóságára. Őket ugyanis Isten azért teremtette, hogy szeretetet adjanak és kapjanak. Így volt képes Teréz anya arra, hogy lelkeket vigyen Istenhez, és Istent a lelkekhez. Így volt képes Krisztus szomját csillapítani, különösen a legrászorulóbbak körében, akik számára Isten arcát elhomályosították a szenvedések. Az Emberfia azért jött, hogy életét adja váltságul sokakért (Mk 10,45). Teréz anya részesült a Megfeszített szenvedéséből, különleges módon is a belső sötétség hosszú évein át. Ez a megpróbáltatás ideje volt számára, rendkívüli ajándék és privilégium. A legsötétebb órákban a legszentebb Eucharisztia szentségének imádásába menekült. Ez a kemény lelki képzés vezette el ahhoz,
2 2 hogy mind jobban azonosulni tudjon mindazokkal, akiket naponta szolgált, megtapasztalva sokszor a büntetést és a visszautasítást is. Nagyon szerette ismételni, hogy a legsúlyosabb szegénység az, ha valakit nem kívánnak, nincs senki, aki gondot viselne rá. Dicsőítsük ezt a piciny, Istent anynyira szerető asszonyt, az evangélium alázatos és fáradhatatlan hirdetőjét, az emberiség nagy jótevőjét! Benne korunk egyik kiemelkedően hatalmas személyiségét tiszteljük. Fogadjuk be üzenetét és kövessük példáját! Szent Szűz, minden szentek királynéja, segíts minket, hogy szelídek és alázatos szívűek lehessünk, amint a szeretet rendíthetetlen hírnöke, Boldog Kalkuttai Teréz anya! Segíts minket, hogy örömmel és mosollyal szolgáljuk azokat az embereket, akikkel találkozunk! Segíts, hogy Krisztus, a mi békénk és reményünk misszionáriusai lehessünk! Ámen. II. János Pál pápa (a boldoggá avatási szentmisén, Rómában, október 19-én mondott szentbeszéde, ford. Pákozdi István és Egri László)
