Amikor kitárt karokkal, nagy mozdulatokkal látunk valakit imádkozni, mindig a karizmatikusok jutnak eszünkbe. Kialakult az a sztereotíp elképzelés, hogy, aki nem fegyelmezetten ülve vagy térdelve, összekulcsolt kézzel imádkozik, az már különcnek számít kicsit. Pedig egészen természetes, hogy imánkban a mozgás is szerepet kapjon!
Gyakran hallok egészen komoly vitákat, de legalábbis érveléseket arról, hogy milyen a jó dicsőítés. Legyen pezsgő, lüktető, a végére mélyüljön el, legyen minden dal közismert és így tovább. Bizonyára én sem tudok mindenkinek a kedvére tenni az alábbi dicsőítő énekkel, számomra mégis ez az egyik legmeghatározóbb mostanában.
Napok óta lesem az időjárásjelentést. Gondolatban már szelektálom a ruhákat, hogy melyikek lesznek praktikusak AZ utazáshoz. Minden képre, videóra ugrom, ami a megnézendő helyeket ábrázolja. Kellemes izgatottság lesz rajtam úrrá, ahányszor csak arra gondolok, hogy hamarosan Szentföldön járhatok, Jézus nyomában.
Új év kapcsán szeretünk kihívásokban, bakancslistákban gondolkodni. Akinek reális az önismerete, még azzal is könnyedén megtörténhet, hogy az élet hoz egy váratlan fodulatot, ami átírja a terveket. Ennek ellenére jó dolog, ha tervezünk és tudatosítjuk magunkat a céljainkat. Ezek közé tartozhat az olvasási szokásunk megreformálása is.
Új évbe, sőt új évtizedbe léptünk a mai nappal. Legyen első dolgunk, hogy hálát adunk Istennek az elmúlt időszak áldásaiért és imádkozunk az elkövetkezendő évért.
Durrannak a pezsgősüvegek és a petárdák, szikráznak a tűzijátékok és lassan minden szilveszteri buli elkezdődik. A kutyák vonyítanak, a gazdáik idegeskednek, a gyerekek nem akarnak időben lefeküdni, majd éjfél előtt pár perccel pont a kölyökpezsgővel a kezükben fognak elbóbiskolni. Ilyen is csak egy napon van az évben, pont ma, szilveszterkor.
A heti7es névre keresztelt interjúsorozatunkban a 777 szerkesztői mutatkoznak be, mesélve az elhívásukról, az éppen őket foglalkoztató témákról és önmagukról. Ebben a részben Szilágyi Annával beszélgettünk, aki tavasszal csatlakozott a csapathoz.
A gyerekek számára ösztönösen a karácsony a legszebb ünnep az évben. Talán számít ebben a sok ajándék is, amit ilyenkor kapnak, de biztos vagyok benne, hogy ők még sokkal többet éreznek is az ünnepből, mint mi felnőttek. Az idő múlásával azonban nagyon kell igyekeznünk, hogy ne csak ésszel, szívvel is átéljük a karácsonyt.
Nem vagyok egy koránkelő típus és ezzel nagyon finoman fogalmaztam. Ennek ellenére szeretek minden adventben legalább egyszer elmenni egy rorátéra. Idén ma jött el ez az alkalom.
Nem olyan régen a szerkesztőség fiatalon házasodott tagjai kaptunk egy felkérést, hogy írjuk meg, miért olyan menő akár 22 évesen férjhez menni, megnősülni. Hosszasan gondolkodtam ezen, mire megérett bennem a téma, de nem hiszem, pont erre gondolt a kérdező.