A Christianae blog idézi egy családos anglikán lelkészből lett katolikus pap gondolatait, aki áttérése után fedezte fel II. János Pál mondata alapján a tisztaság fontosságát. Szemle.
Korábban is foglalkoztunk már azzal, milyen nagyszerű lehetőséget biztosítanak az adományboltok, hiszen vásárlásainkkal jó ügyet támogatunk. Most, a jótékonykodás adventi szezonjában is kivehetjük a részünket az adakozásból, miközben kincskeresésre indulunk.
A filmipar számos képviselője valamiért évről-évre úgy gondolja, azzal arat majd (kassza)sikert, ha a hagyományos karácsonyi szimbólumokat kifigurázza, gúny tárgyává teszi, alpári filmet készít róluk. Ezek eredménye egy sor „alkotás”, amik hatására inkább menekülnél a moziból – már ha vagy annyira meggondolatlan, hogy egyáltalán jegyet váltasz rá.
Októberben néhány napig vezető hír volt a miniszterelnök azon bejelentése, miszerint a kormány arra készül, hogy munkaszüneti nappá nyilvánítja nagypénteket. Most úgy tűnik: egyelőre még várnunk kell erre…
Mit adhat egy túlmarketingelt, megváltozott jelentésű ünnep ma? Keresztényként fontos tudatosnak lenni és megküldönböztetni: miben hiszünk? Szent Miklós, Mikulás, Télapó?
Manapság minden a külsőségekről szól. Hajlamosak vagyunk a másik embert a külseje alapján megítélni akarva-akaratlanul is. Reggelente általában a kinézetünkre több időt szánunk, mint bármi másra. A következő könyv nem kimondottan lelki olvasmány, de nagyon fontos értékeket képviselő, közvetítő regény. Egy nem mindennapi amerikai mű, ráadásul egy keresztény írónő írta.
„Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. Aki sötétben jár, nem tudja, hova megy.”
Ezeket a számunkra már közhelyesnek ható jézusi szavakat egy ókori ember sokkal mélyebben, személyesebben élhette meg, pusztán csak azért, mert tudta, mi az a sötétség. Valahogy úgy, ahogy a csillagok járásáról is többet tudott egy mai átlagembernél, mert látta őket. Nekünk tudásunkkal kell pótolnunk azt, ami a hétköznapi valóságunkból már elkopott – és pontosan erre figyelmeztetnek minket a jelképeink.
Szélsebesen haladunk az év legvarázslatosabb néhány napja felé. Főképp a legkisebbeknek különleges ez az időszak, hiszen ők még teljesen át tudják magukat adni az ünneppel együtt járó csodáknak, amik számukra a karácsonyfa alatt, az angyaloktól hozott ajándékokban csúcsosodnak ki. Persze keresztényként tudjuk, hogy az ajándékozást, és az ünnep cukormázzal bevont manírjait a helyén kell kezelnünk. Mégis azt hiszem, hogy minden kisgyerek megérdemli az érzést, hogy az angyalok személyesen gondoltak csakis őrá, amikor az színes-szagos dobozkát a fa alá helyezték.