Isten csak a C-terv? – Gondviselés a gyakorlatban

Mikor a saját tervünk megbukott, jöhet a tartalékterv, ha az sem működik, nincs mit tenni, előhúzzuk az optimista keresztény esti mese szintjére lerángatott Gondviselés gondolatát. Sokszor üres fordulatként találkozhatunk vele. Tényleg ennyi lenne? Egy megnyugtató mese? Isten Gondviselése jobb esetben is a C-terv?

Hogy kell értenünk az Ige szavait, ennek fényében a Gondviselés helyét keresztény életünkben? (Nem a mesék szintjén, a valóságban!)

Mt 6, 25 – 33:

“Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak, és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.”

Régi motorosoknak jól ismert részlet ez, mégis sokunkat zavarba ejthet a kérdés: hogyan kellene ezt megélnünk?  Természetesen nem kötelező meztelenül kivonulnunk a társadalomból (bár erre is van példa, ld. Szent Ferenc), nem kell azonnal felmondanunk a munkahelyünkön. Vagy mégis?

hirdetés

A Gondviselést csak úgy érthetjük meg, ha a hitünk teljességében, összefüggéseiben látjuk, mire hív meg minket Isten. A kulcs, az a fajta érett Ráhagyatkozás lehet, ami egészében képes látni, hogyan találkozhat a felelősség alapvető tanítása a gondviseléssel a kereszténységben. Maga az Ige is rámutat, a titok nyitja, ha előbb Isten országát és annak igazságát keressük! Ha valóban keressük, merre van az ÚT, az IGAZSÁG és az ÉLET, akkor saját életünk ÉLŐvé válik, fokozatosan haladhatunk, közeledhetünk Istenhez.

Ez egy olyan irány, amitől elfordulunk, mikor gondolatainkat teljesen lefoglalják a földi nehézségek… A gondviselés lényege, nem az, hogy mindegy mit teszel, úgy sem lesz baj!

A szabadakaratot Istentől kaptunk, valódi döntések vannak a kezünkben, nem a játékollót, hanem láncfűrészt kaptuk meg, amivel építhetünk rönkházat vagy levághatjuk a kezünket…

A lényeg az, ha Istennel éled az életed, bevonhatod Őt a döntéseidbe és elfogadhatod, amit válaszol, folytathatod az Utat. A Gondviselés arra bátorít, hogy ezt teljesen szabadon tedd meg, ne korlátozd Isten akaratát a “szerinted anyagilag és fizikailag kivitelezhető” kategóriába. ISTENNEK-SEMMI-SEM-LEHETETLEN! (Ter18,14; Jób 42,2; Lk1, 37) A Gondviselés annak a záloga, hogy amerre Isten vezet, arra valóban mehetünk!

Saját életemben is többször láthattam, ha Isten hív, tudja, mit beszél. Édesapámat arra kérte, főállásban hirdesse az evangéliumot. Miből tartsa el a családját? Nem hiszem, hogy konkrét válasza lett volna a döntés pillanatában erre a kérdésre, de hitte, hogy Isten tudja, mit beszél! Soha nem szenvedtünk hiányt semmiben, az Úr gondoskodott rólunk! Néha valódi csodákat látva, néha embereken keresztül tapasztaltuk meg a Gondviselést!

Világi szempontból felelőtlen döntésnek tűnik válaszolni egy ilyen hívásra, ám éppen ebben áll, hogy előbb Isten országát keressük. Ha mi magunk kitaláljuk, hogy felmondunk, ezzel veszélyeztetve családunk megélhetését, az egy teljesen más helyzet. Keresztényként felelősségteljesen kell helyt állnunk életünk minden területén. Ne hárítsuk át saját felelősségünket senkire, Istenre különösen ne! De figyeljünk, mit mond, amit pedig meghallunk, azt higgyük is el! Ez persze csak akkor lehetséges, ha személyes kapcsolatban vagyunk az Úrral, megkülönböztetéssel, őszintén látjuk, mi az, ami az Ő szava, és mi az, amit mi szeretnénk, hogy mondjon.

A Gondviselésben való élet nem csak ilyen nagy döntésekben nyilvánulhat meg, a mindennapjaink is telhetnek ebben a csodában.

Ha az elsősorban az Ő országát és annak igazságát keressük, szabaddá válunk!

Ne korlátozzuk Isten ajándékait az életünkben azzal, hogy csak akkor vesszük őt számításba, mikor már saját terveink alapján biztosítottunk magunknak mindent! Mindezek előtt imában kérdezzük meg Őt, mit gondol a tervről! Lehet, hogy Istennek van egy sokkal jobb ötlete.

hirdetés