Folytatódik – illetve igazából ma kezdődik el – a Dos Caminos, a 777 legújabb sorozata, amely egyszerre utaztat és lelkileg táplál!
Elérkezett az első nap. Lelkesen gondolok az előttem álló, egyelőre még nagyon távoli célokra. Ezen a kettős úton karácsony Szentestéje és Santiago de Compostela lebeg a szemem előtt. De egyelőre még ne szaladjunk ennyire előre.
hirdetés
A dél-franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Port-ból (ejtsd: szen-zsan-pié-dö-porból) induló Camino Francés rögtön az első nap elején komoly választás elé állítja a zarándokokat. Menjünk a völgyben, vagy keljünk inkább át a Pireneusokon az első napi célunkig, a már spanyol területen fekvő Roncesvallesig? Szép időben mindenképp a nehezebbnek tűnő hegyi utat válasszuk, mert a táj kárpótol mindenért. Felérkezve a hegyekbe, ha visszatekintünk, akkor Isten csodálatos teremtményei tárulnak a szemünk elé. Jó megpihenni egy kicsit, és csak csodálni ezeket a hegyeket és az érintetlen természetet.
Advent első vasárnapján meggyújtottuk már az első gyertyát a koszorún. Tegyünk elhatározásokat, felajánlásokat a képzeletbeli hátizsákunkba, amiket végigcipelünk a készülődés időszaka alatt, hogy majd karácsonykor letegyük a fa alá. Kicsit a Caminóhoz hasonlóan. Ugyanis a zarándokoknak azt tanácsolják, hogy hozzunk magukkal otthonról egy követ (kavics nagyságúra gondolj), amely jelképezi felajánlásunkat, amiért ezt az utat járjuk. Ezt a követ pedig majd a Cruz de Ferrónál (Vaskereszt) tesszük le. De visszatérve az adventhez. Itt is két út közül választhatok: a könnyebbnek ígérkezőt, amiben engedem, hogy a gondjaim győzedelmeskedjenek, és nem változik a lelki életem ebben a készületi időben, vagy inkább ragaszkodok az elhatározásaimhoz. Utóbbi tűnik nehezebbnek, de ha megmászom ezeket az akadályokat, a Pireneusokhoz hasonló látvány tárul majd elém a szívemben.
Miután kigyönyörködtük magunkat a francia-spanyol határon, a sok emelkedő után lassan elérjük a mai túra utolsó szakaszát Roncesvallesig. Ez egy hosszabb lejtő (van, amikor visszasírja az ember az emelkedőt), ami azért megterheli a térdeket, de annál nagyobb a megkönnyebbülés, amikor elérünk a zarándokoknak fenntartott mini faluba, ahol kulturált és felújított szálláshely fogad minket az első megtett 25 km után.
Ha sikerült meghoznunk adventi elhatározásunkat, még nem nyugodhatunk meg, hiszen sok munkánk lesz még vele. Ezért az a legjobb, ha már ma eddzük egy kicsit magunkat rögtön az elején (tudjátok, a Caminohoz is kell egy minimális edzettségi állapot).
Mire figyelek ma oda különösen? Pár ötlet: időben odaérek a szentmisére; nem kalandozok el a prédikációban, hanem megkeresem a nekem szóló gondolatot benne; a számítógép helyett családtagjaimra fordítom azt az időt; időben lefekszem, hogy pihent legyek a héten… A Caminón az utóbbi nem jelent problémát, hiszen ott mindenki korán fekszik, hogy másnap pihenten vágjon neki az újabb szakasznak.
Hortobágyi Tibor
hirdetés
