1849. október 6-a az újkori magyar történelem egyik legfontosabb dátuma és jelentősége napjainkban sem csökkent.
Történt néhány olyan esemény az elmúlt időszakban, ami arra késztetett, hogy tegyek két lépést hátra és kissé távolabbról számot vessek azzal, hogy vajon merre is tartunk? Nem feltétlenül kell friss eseményekre gondolni, mert elsősorban a tendenciára kellene helyezni a hangsúlyt.
A huszadik századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, aki keresztényként nem csupán munkásságán, de életpéldáján keresztül is példaképpé válhatott.
Szinetár Dóra és Makranczi Zalán közleményt adtak ki Facebookon, amelyben leírják hogy újszülött babájuk Down-szindrómás. A nyilatkozat számunkra nagyon szívet melengető, alább változtatás nélkül közöljük.
Sokszor a féltékenység győz a szeretet felett. De így kell ennek lennie?
Hopp, emlékeztek még a vasárnapi evangéliumra? Tudom ez így szerda este elég genya kérdés, de bennem még mindig a vasárnapi evangélium forog. Nálam (is) nagyon ritka, hogy ez előfordul, de azt dobta a Mennyei Atya, hogy ami a héten történt az előjött vasárnap. Gondolkodom az evangélium történetéről, és a fordítottjáról is. Katt és olvass! [Apa-Fia 19 rész.]
„Elképesztő ütemben növekszik a Föld népessége, miközben erőforrásaink egy része kifogyóban van. A bolygó nem képes ennyi embert táplálni.” Olyan mondatok ezek, amiket nap nap után hallunk, szinte dogmatikus igazságként fogunk fel – de vannak, akik ébresztőt fújnak.
Többször szegezték már nekem a kérdést, mintsem meg tudnám számolni, hogy honnan tudom, amit írok az helyes, igaz, rendben van? Hát nem tudom. Sőt. Viszont elmondhatom, hogy látom én a dolgot.