Életbevágó

Nemzetközi csűrés-csavarás az abortusz körül

Az Életbevágó sorozatunk legújabb írása: lépten-nyomon szembesülünk azzal, hogy az Európai Parlament jelentéseiben vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) egyezményeihez kapcsolódó dokumentumokban meg-megjelennek az abortuszok liberalizálását vagy a szülői jogok csorbítását célzó törekvések.

Ezekben a hetekben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága kommentálja a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, annak is az élethez való jogról szóló 6. cikkét. Ezeket a nemzetközi egyezményeket időről időre újratárgyalják, mely tárgyalásokat az illetékes bizottságok segítik: kommentárokat, észrevételeket fűznek az egyes cikkekhez, ellenőrzik a vállalt kötelezettségek betartását. Mivel az ENSZ a világ országai között igyekszik hidat építeni, az egyezmények konszenzuson alapulnak, azaz minden egyes aláírónak egyet kell értenie a benne foglaltakkal. Ezért aztán azokban a kérdésekben, amik az országok kultúrájából, hagyományából vagy vallásából nagyon különbözhetnek, nem is nagyon érintenek.

Az abortuszok szabályozása pont ilyen kérdés. A nagy nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ vagy akár az EU, nem szólhatnak bele, hogy melyik ország hogyan vélekedik a kérdésről. Magunk közt szólva, a kormányok sem szabályozhatják, hogy mettől meddig ember az ember, hiszen mi jogosít fel egy csoportot arra, hogy erről szabályt alkosson?

hirdetés

Az említett egyezségokmány 6. cikkéhez fűzött észrevétel pontosan azt taglalja, hogy az országoknak hogyan kellene az abortuszt szabályozni. Nemzetközi nyomásgyakorlással igyekeznek elérni, hogy semmilyen esetben se szankcionálják az abortuszt kérő nőt és az azt végző orvost. Mondok egy példát: a nyolcadik hónapban valaki úgy érzi, hogy nem tudja felnevelni a méhében fejlődő gyermekét, ezért elmegy az orvoshoz, hogy „segítsen” „megoldást” találni a „problémájára”. Ha az orvos elvégzi az abortuszt az immár mindenki szerint életképes gyermeken (és nőn), nem lehetne felelősségre vonni. Teszem azt, kiskorúról van szó: a lány szülei nem vonhatják kérdőre, hogy mégis hogyan képzelte, hogy kés alá fekteti csemetéjüket?

Amit a kommentár írói elfelejtenek: Egy ember (gyermek) élete nem mérhető össze egy másik ember (anya) élethelyzetével. Élet vagy élethelyzet: az előbbi vagy van, vagy nincs, az utóbbin sokféleképpen lehet változtatni. Nekünk az a feladatunk, hogy támogassuk az anyákat, bármilyen élethelyzetben is vannak.

Egy anya igazi támogatása pedig azt jelenti, hogy vele együtt a gyermekével is törődünk.

Nem áll meg a szóban forgó dokumentum az abortuszoknál. Kaput dönget az emberi élet végének szabályozásával is az öngyilkosságban való segédkezés engedélyezésével. Rosszul hangzik, ugye? A jogászok szerint ugyanis óriási különbség van aközött, hogy az orvos adja be a halálos injekciót vagy tablettát, vagy csak a beteg orra elé teszi le.

Az Emberi Méltóság Központ berkein belül mindenesetre összeállítottuk észrevételeinket ezzel kapcsolatban, amihez kevesebb mint egy nap alatt 4000-en csatlakoztak. Megfelelő formába öntve és udvariasan tálalva elküldjük az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, hátha fontolóra veszik érveinket és nem lépik túl a rájuk bízott hatásköröket.

Frivaldszky Edit
az Emberi Méltóság Központ Igazgatója

Fotó: Bien, eOldal

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás